Nehéz visszarázódni

Tegnap délelőtt elkezdtem barnázni és estére már rendesen megjött, éjszaka meg ma reggel szinte ömlött belőlem a vér, mint a csap amit megnyitnak. Kezdem azt hinni hogy még is lehet alapja ennek az endónak amiről K doki beszélt. Még cataflamot is kellett bevennem,mert úgy görcsölt a hasam.

Hogy jól induljon a nap, a reggelemet a kedvenc körmösömnél nyitottam, hátha besegít majd picit a visszarázódásba egy szép karom :) ilyen cuki lett

A suli maga volt a pokol, a gyerekektől féltem hogy majd kérdezgetni fogják merre jártam, de teljesen meglepődtem, mert hiányoztam nekik és nem faggattak hogy miért nem voltam 2 hétig.
Viszont a kollégáim folyton érdeklődtek hogy mizujs, hogy vagyok, ami nagyon jól esik, de mikor folyamatosan mindenkinek el kell egyesével mesélnem hogy nem sikerült, és nem tudok közben  felejteni, kikapcsolni, akkor az lelkileg borzasztó érzés.
Jöttek mindenféle tanácsokkal, hogy nekik vagy egy ismerősüknek mi vált be, azért felsorolnám hogy miket ajánlottak ma :D
természetgyógyász, Szabó Szigfrid, talpmasszázs, biorezonancia, akupunktúra, aloe vera, women's cream, bükki füvesember, engedd el, ne akarjátok annyira, ne stresszeljek annyira, ne adjátok föl stb.

Hát nagy szerencsémre a barátnőm megmentett és megkért hogy menjek el vele kávézni, így kiszabadultam a jó tanácsok fogságából.
Szóval így telt a napom. Nem hibáztatom őket, hisz honnan tudják mi zajlik ilyenkor az emberben, aranyosak hogy segíteni próbálnak, de jobban szerettem volna ha senki sem szól hozzám.
Most épp itthon vagyok és nagy örömömre a szomszéd teraszon egy boldog anyuka dúdol az újszülött csecsemőjének és az alig 1 éves kis csöppség pedig mellettük gagyarászik. Cukik, de valahogy nem értem hogy ő miért esett teherbe pár hónappal az első terhessége után és nekem miért nem sikerült 11 embrióból 1-nek sem megtapadnia. Miért büntet az élet ezzel is, hogy délutánonként őket kell hallgatnom :(
igen, az irigység beszél belőlem....
tudom, egyszer majd én is fogok altatódalt dúdolgatni a kislányomnak, de most jobban el tudnék viselni egy egyetemista bulizós csapatot a szomszéd kertben, mint őket.

Közben sikerült elérnem az intézetet és beszéltem K dokival is. Roppant kedves volt, ilyenkor mindig úgy érzem hogy jól döntöttem mikor átmentem hozzá.
Megbeszéltük hogy megcsinálom a has - és méhtükrözést, aztán ha ott minden rendben hívom és tisztázzuk a továbbiakat. Az intézet augusztus 13-tól két hétig leáll, mert átépítés lesz, már húzzák az új épületet, a műtő pedig be lesz zárva. A doki júliusban pedig konferencián lesz , szóval úgy sejtem hogy egyenlőre beültetés mentes lesz a nyaram.
Rákérdeztem erre az immunológiai témára is, ahogy sejtettem a válasza az volt hogy ne csináltassam meg, mert nagy lehúzás. Valahogy mindig érzem mit fog mondani a doki :D
Felhívtam a helyi dokimat is az imént, szombaton kell keresnem a kórházban és megbeszéljük a lapart :) nem is olyan rossz már így ez a nap