diclofenac vs. 3. trimeszter

Szerdán voltunk a szokásos havi nőgyogyós magánrendelésen. Eddig mindig panaszmentes voltam, de ezúttal mikor rákérdezett hogy vagyok, kénytelen voltam elregélni, mi van a lábammal. Elcsoszogtam vetkőzni, felfeküdtem és alaposan végignézte a virgácsaimat. Nincs bedagadva, nincs visszerem.... szerinte is az a legvalószínűbb, hogy a baba vagy a méhem nyom egy idegszálat a medencémben ami bedurranhatott. Annál is inkább, mert már nem csak a bal lábamba sugárzik a fájdalom, de a bal kezem is elkezdett zsibbadni.....Neurológushoz nincs értelme mennem, mert nem tudnak velem mit kezdeni,  meg se tudják állapítani a nyavajámat, hisz röntgen is kizárva.
Mondtam neki hogy én el vagyok így, nehéz mászkálni, de csak kibírom márciusig.

Végül volt egy ötlete, azt mondta szedjek diclofenacot, igaz a 3. trimeszterben már szigorúan tilos (megnyugtató hogy még nagyon az elején vagyok, 28-29. hét) A gond az, hogy a magzat is kap belőle, de mérlegelnie kellett és csak annyit mondott 2 hétig ne szüljek meg, akkor minden rendben lesz, addigra ugyanis kiürül az a dózis amit bevettem.

A lényeg ha jól értettem: a babának a szívében ilyenkor még a két kamra között nyitva van egy ér. Viszont amikor megszületnek, elméletileg (egészséges nem koraszülött csecsemőknél) ennek magától záródnia kellene. Itt jön a képbe a diclofenac, ami ha még nem ürült ki kellően, akkor meggátolja hogy ez az ér bezáródjon, ezáltal keveredhet a két kamrában az új és használt vér, ami gondot okoz.

Egyébként azt is mondta hogy szokták terheseknél terápiásan alkalmazni ezt a gyógyszert pont olyan szívbetegségnél ahol azt szeretnék hogy ne záródjon ez az ér. Gondolom ott súlyosabb szívproblémát kezelnek vele.

Szóval röviden ennyi, 3 szem cataflamot engedélyezett összesen Sz. doki (3x50 mg) ami nem valami sok, régen a menstruációs görcsöknél volt hogy egy nap beszedtem ennyit, de azért most más a szitu.
A baj ott kezdődik, hogy ma kell bevennem a 3. szemet és még mindig ugyanúgy fáj a lábam :(
Mikor beszedem, 5-6 óráig egész jó a helyzet, érzem a fájdalomcsillapító hatást, de aztán minden a régi.
Teljesen tanácstalan vagyok, pihenni pihenni pihenni...
Ma az az ötletem támadt, hogy a jobb oldalamon fogok feküdni, mert lehet az se használ hogy augusztus óta csak a bal oldalamat terhelem fekvésnél, így elnyomom az ideget mikor pihenhetne is. Remélem azért lesz egy kis javulás :(

Moziztunk

Ugyan már fél lábbal a 3. trimeszterben járunk, de újra találkozhattunk a mi kis csodánkkal.
Annyira kapkodósra sikerült az indulás, hogy se mandarint, se csokit, semmit nem vittem magammal. Komplikált utunk volt, menet közben elkezdett szakadni a hó és az se segített hogy pár nap van már csak karácsonyig.
De az ultrahang minden perce kárpótolt minket ezért. A kis tökmag most jobban mutatta magát mint legutóbb, szépen látszódott a pofija (igaz a kezét állandóan az arca elé tette, de azért sikerült onnan lecsalogatni) nyugodt gyerek, már sokkal kevesebbet rúg, mint korábban és 1240 grammos.
Azt is megcsodálhattuk, hogy mi van a lába között, szerencsére még mindig nem változtatott nemet :) Mikor elküldtem egy kedves ismerősömnek a bizonyítékot, hogy garantáltan kukacos az én kisfiam, azt a tippet kaptam hogy hívjuk inkább Rocco-nak, mert olyan nagy neki :D
Csak a pofiról töltök fel képet, a másik sajnos korhatáros és nem publikus.

Hazafelé jövet beszereztünk egy szuper pelenkázó komódot, baglyok vannak rajta és hatalmas. IMÁDOM :)
Nem akartam nagyon használt dolgokat venni, mert ennyit megérdemel ez a kis tökmag, de nem tudtam ott hagyni, beleszerettem. Persze a világ végére kellett érte menni, eltévedtünk a fővárosban, sötétben karácsony előtt kacsáztunk a szakadó hóesésben, hátul a csodakomód betakart mindent.... de hősiesen este fél 11-re hazaértünk. Szegény G is megkínlódott mire a 35 kg-os nagy dög bútort egymaga becipelte, igazi férfi.
A lábam mintha kicsit jobb lenne, de még mindig nem az igazi. Ha így maradok simán kibírom a márciust, csak pihentetni kellene, ami azért nem könnyű így a sok sütés-főzés közepén.

Ha addig nem jelentkeznék, mindenkinek azt kívánom, teljenek szeretetben, boldogságban az ünnepek, tessék betenni karácsonyi zenét és közösen fát díszíteni, estére pedig forralt bort szürcsölgetve, bejglit eszegetve összebújni. Boldog Karácsonyt! 🎄🍷🎄🎁⛄❄

Eddig volt egyszerű

Mind ezidáig semmi kellemetlen tünetem nem volt, élveztem az áldott állapot minden pillanatát.

Kb. 2-3 hete kezdődött...
Ha jól rémlik lelkesen csináltam Rubint Réka kismamatornáját és épp a kitöréseket gyakoroltam, úgy tűnt jól megy. Másnapra lett egy kis izomlázam (lábak kezek, fenék) , de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Pár nap után már nem is éreztem semmit. Viszont a bal lábam úgy maradt. Eleinte nem volt vészes, csak picit fájt, főleg mikor sokat ültem vagy reggel kikászálódtam az ágyból, úgy tűnt mintha el lenne macskásodva.
Igazából 1 hete durva a helyzet, azóta nagyon sántítok eddig csak bicegtem :) Pár napja lehetett a csúcspont, mikor végigtrappoltuk az ikeát, az árkádot és este még beszaladtunk a tescoba. Na ott már minden egyes lépésnél össze kellett szorítanom a fogaimat olyan éles fájdalmat éreztem.
Vannak tippjeim hogy mi okozhatja, az tuti hogy a másik lábamnak semmi baja. Ma mérlegeltem és több mint 3 hete nem híztam egy grammot sem, szóval abba se vagyok biztos hogy a felszedett kg-ok miatt lenne.
Nincs bedagadva a lábam, visszerek sincsenek rajta. A fájdalom hirtelen bele nyilalló és többnyire össze-vissza jön. Hol a térdem, hol alatta, hol a combom, kívül-belül.... hihetetlen,de vándorol.
Szóval azt sikerült kiguglizni hogy talán a méhem vagy a kis tökmag nyomhat egy ideget (ülőidegzsába?) és ez az ami lesugárzik lábamba.
Kenegetem sport krémmel, masszíroztam kézzel-géppel, hideg-meleg vizes fürdőt is kipróbáltam, sőőőőőt valamelyik este rákentem egy adag meleg zselatint is, de semmi :D
a zselatin olyan frankón rászáradt a bőrömre, hogy úgy éreztem magam mint akinek combtól lefele begipszelték a lábát, be se tudtam hajlítani. G fogta a fejét és csak röhögött rajtam, milyen idióta vagyok :)))
Egyedül akkor nem vészes a szitu, ha jól kihúzom magam, inkább kicsit hátradőlök és eltolódik a súlypontom. Gőzöm sincs mi lesz itt még 12 hétig, nem túl rózsás a helyzet.
Ettől az apróságtól eltekintve jól vagyunk, a héten megyünk babamozizni ismét, már nagyon várjuk.

Egy mozgalmas hét

A héten megjártuk Sz dokit is a védőnő után, már vártam a leszúrást a súlyom miatt, de csak annyit mondott hogy HÚHA :)
G jó fej volt, mert megvédett, bizonygatta a dokinak hogy tényleg nem szoktam sokat enni és nyomát se látja hogy zugevő lennék, szóval volt nagy röhögés. Néztünk méhszájat és hallgattunk szívhangot is, minden a legnagyobb rendben volt.
A vércukromra azt mondta tökéletes, nem kekeckedett hogy beesik a cukor vagy ilyesmi. Egyedül a vizelet fajsúlyomat tette szóvá, szerinte nem iszok eleget és porzik a vesém.
Kaptam ferrofolgammát is, annak ellenére hogy jók lettek az értékeim, 2 naponta kell 1-et magamba tuszkolni. A poén az, hogy eddig is problémám volt az anyagcserémmel mióta terhes vagyok, a vas meg tudjuk mire képes.... Hiába ettem szilvát, sok gyümölcsöt, rostosat, tornáztam reggelente, volt hogy 3 naponta sikerült produkálni. Ezzel szemben G folyton bosszant a napi 4 kaksizásával...
Szóval örömöm határtalan, hogy még vasat is kell szednem, biztos jót tesz majd :D
Ezért úgy döntöttem bevetem a nehézágyút és elkezdek Szafi kenyeret sütni. Korábban is bevált és amikor gm étkeztem, nem tudom mi van benne ami jót tesz. Biztos a hajdina az, de tény hogy eddig csak egy 250 grammosat sütöttem és minden reggel tudtam tőle nyomni egy csavaros csokis fagyit :P

Tegnap szalagavatón voltam, nem volt könnyű alkalmi rucit találni ami még rám jön, de szerencsére megoldódott a probléma. Egész jól éreztem magam, szuper volt végre kicsit kimozdulni itthonról és emberek közé menni. Mindenki érdeklődött, kollégák, diákok, tapizták a hasam is, de nem zavart :)
Folyton azzal jöttek hogy csak úgy ragyogok a boldogságtól, jó rám nézni. Ez tényleg így van, hisz még mindig élvezem és jól viselem ezt az áldott állapotot így a 25. héten.