A névmizéria

Nagyon meglepődtünk hogy kinőtt a kukac, és G legnagyobb problémája az volt, hogy nincs is fiúnevünk. Engem is nagyon zavart, hisz jó lenne már nevén szólítani a kis tökmagot.
Mint lelkes reál tanárnéni, már hetekkel ezelőtt rittyentettem egy excel táblázatot,amiben felsorolom a szóba jövő neveket, népszerűség, névnap,jelentés, becenév szerint. De G valahogy mindet sztornózta. Az összes névről vagy egy kellemetlen sztori ugrott be, vagy a közeli ismerettségünkben/rokonságban hívnak így valakit. Neki értelmes ötlete sosem volt, mindig csak poénkodott, hogy legyen RIKÁRDÓÓÓ vagy KARLOSZKA...
Aztán végül tegnap szóba került megint a téma és belátta hogy itt az ideje komolyan venni a névválasztást.
A listámra nem került fel egy név, ami nekem már kislány korom óta tetszik, a Família kft-ből imádtam a Ricsit, no meg a Richie Rich is kedvenc filmecske volt. De mikor hónapokkal ezelőtt megemlítettem, ezt a Kiss Ádám részletet kaptam az arcomba:

Ha valaki nem ismerné, egy roma asszony ordítozott így a gyerekével....Természetesen elvetettük a dolgot, egészen tegnapig :) mert hogy újra eszembe jutott, hogy mi lenne ha az kis jövevény Ricsike lenne, az már úgy se olyan populáris név.

Meglepődtem, mert G-nek nagyon is tetszett az ötlet. Rögtön nyomatta is hogy ha rossz lesz a gyerek, majd úgy szól rá hogy Ricsáááárdkaaaa :D

Aztán rágugliztunk hogy mit kell erről a névről tudni, kellemes csalódás volt, minden szuper, kivéve a névnapja, sajnos túl közel van a szülinaphoz, így majd a naptárban nem szereplőt fogjuk ünnepelni (mindent megoldunk :) )

Ja igen, és a lényeg, az egyik favorit zenekarunk, a Kovbojok is írt egy dalt ami Richárdról szól. Persze ez már csak a hab volt a tortán!

Meglepetééés

Ma volt a 20. heti genetika :)
Egy nem túl szimpatikus, szófukar arab doki volt bent, kicsit úgy éreztem összecsapta a vizsgálatot és a sokadik kérdésemre, nagy nehezen kibökte a baba nemét.
A helyzet a következő, a kis pocaklakómnak idő közben kinőtt a fütyije :D

Éreztem

Végre eljött ez a pillanat is :) most már egészen biztos, hogy Ő volt az.
Tegnap reggel, miközben épp a hajamat szárítottam, éreztem több apróbb kis rúgást odabent. Feltételezem, hogy a kis hercegemnek / hercegnőmnek nem tetszett a hajszárító erőteljes hangja, így nem tetszését fejezte ki, aminek én persze nagyon örültem!
Biztos volt már ennek előzménye, a pillangószárnyak, buborékok, bélgörcsök :D de ezek nekem olyan megfoghatatlanok, hogy inkább nem merem ráfogni hogy az, ha nem  vagyok biztos benne.
Úgy alakult a vasárnap, hogy többször is kocsiba ültem, és egy kis idő elteltével vezetés közben is ott volt ez az érzés pár másodpercre. Olyan boldog vagyok!
Már csak 3-at kell aludni és végre túl leszünk a második nagy uh-n is.

Így telnek a napjaim

Rég nem írtam, ennek az az oka hogy igazából nem történt mostanában semmi izgalmas ami a babybummal kapcsolatos.
Hétvégén esküvőre voltunk hivatalosak az ország másik végébe. Nagy nehezen sikerült összerakni egy alkalmi rucit szettet, ami feljött rám (egy cseppet megnőtt a hasam az elmúlt napokban, csak úgy szaladnak rám a kilók)
A buli pocsék volt, annyira hangos volt a zene, hogy sajnáltam szegény kis bogyót, vajon mennyit hallhat odabent?
Hazafelé beugrottunk egy kedves ismerősömhöz aki szintén kismami és van szívhangfigyelő kütyüje, megpróbáltuk megkeresni a kis tökmagot. A köldökzsinór pikk-pakk meg volt, fura susogós hangja van, onnan lehet felismerni. Aki rutintalan, az könnyen összekeverheti a szív kalapáló hangjával. No de utóbbit nem igazán találtuk meg, talán 1-2 másodpercre rábukkantunk, de a kis ficánka mindig odébb ment, így nem volt az igazi. Még mindig nem érzem Őt, pedig lassan már időszerű lenne, 18+3-nál járok, de még semmi rugdosás....tudom, elől van a méhlepény és nem vagyok egy nádszál.
Olyan marhaságokat olvasni a neten a kezdeti kis buborékokól, meg pillangószárnyak csapkodásáról....Biztos nem koncentrálok eléggé, ezért nem érzem a csillámpónik pukizását odabent.

Útközben természetesen nem hagytuk ki, hogy glamour napok voltak, így beszaladtunk még a Mammutba is beszerezni pár kismama farit, mert a pocak utat tör magának.
Meséltem már, hogy van egy szop(t)atós párnám is? Nagyon klassz vele tv-t nézni, de aludni nem az igazi, mindig elzsibbad a kezem-lábam ha átölelem.
Mivel rengeteg a szabadidőm, így ki kellett találnom valami hasznos hobbit, (sose szerettem a technika órát, de) felcsaptam a ragasztópisztolyt és elkezdtem ajtódíszeket gyártani. Az eredmény nem is olyan rossz, az ujjaimat viszont rendszeresen megpörkölöm a forró ragasztóval.

Pont 1 hét múlva kell mennem a 20. heti genetikai ultrahangra, majd akkor jelentkezem.Mindennek rendbe kell lennie a kis picurival

Vajon melyik lufi ért célba?

Ma meglátogattuk Sz dokit a rendelőjében, jól megvárakoztattak minket. Leginkább azért jöttünk hogy rákukkantsunk pöttömkére hogy jól van-e, leadtam a halom véreredményemet, valamint beszereztük az igazolást ami a magzati adókedvezményhez kell.
A doki első kérdése az volt, miután a méhszájamat megtapizta, hogy fiú vagy lány? :D
Egyből rávágtam hogy még nem tudjuk, ezért is vagyunk itt. Na neki se hiányzott több, nevetett egy hatalmasat és közölte hogy tőle aztán nem valószínű hogy megtudjuk a baba nemét.
Ebben annyira nem jó, illetve olyan kőkorszaki (manó méretű übergagyi) ultrahangja van , hogy ezzel biztosat nem fog tudni nekünk mondani. Na már forgattam is a szemeimet, faxa, majd félidős leszek mikor talán kiderül fiús vagy lányos anyuci vagyok. Az izgalmas hetek folytatódnak.
Szóval a kis tökmag olyan pici volt a kijelzőn, hogy hirtelen azt se tudtam melyik a feje, ficánkolt, járt a kis keze lába :)) Igazából beértem ennyivel is, öröm volt látni hogy jól érzi magát odabent.
De azért némi infót sikerült kicsikarni, a doki szerint nincs kukaca, legalábbis ő nem látta, de ez nem jelent semmit. Valószínű lány, de erre ne vegyünk mérget. Így marad a csodás tudatlanság továbbra is.
Búcsúzóul mikor megkérdezte hogy mikorra is vagyok kiírva, még elsütött egy poént, hogy pont akkor megy síelni :D
Felteszek egy képet, hogy lássátok  a csöppséget és a dokim arany kezét