Tegnap alig aludtunk, persze nem a sok izgalomtól :D igazából a Black Friday izgatott fel éjszaka és hajnalban is, letudtuk a karácsonyi ajcsik egy részét. Szinte el is felejtettem, hogy reggel beültetés. Annyira elkényelmesedtünk a reggeli készülődésben, hogy már-már késésbe voltunk, mikor elindultunk.
Útközben meg kellett állni egy pihenőnél, mert 9:30-at ütött az óra és érdeklődni kellett az embriókról.Kicsit megijedtem mikor a biológus nem tudott választa adni, hogy felébredtek-e vagy sem. Megkért hogy csörögjek vissza 10:00-kor.
Már a Hungária körúton csoszogtunk a dugóban, mikor csörögtem ismét. Természetesen megint süket fülekre talált a kérdésem, hogy mi van az embriókkal. Elkezdtem nagyon aggódni. Aztán végre megszólalt a hölgy, hogy ja, azok rendben vannak, felkeltek, csak nem tudja mikorra jöjjek értük, azért hallgatott :D váááááááá
Szóval berendeltek délre, így volt még bő 2 óránk, amit a városban egy utolsó kávé kíséretében gyorsan eltöltöttünk.
Az intézet kongott az ürességtől, lézengtek a párok, pedig régen pénteki napokon ülőhelyet alig sikerült kaparintani.
Mikor kiszálltunk a kocsiból G belelépett egy kutyagumiba. Káromkodott is szegénykém, hogy a kedvenc cipőjébe jött és jujj most mi lesz, be se jöhet majd a műtőbe. Én meg gondoltam magamba hogy ezaaaaaz, most tuti szerencsénk lesz, jó széria következik :)
Bementünk az új épületbe és már küldtek is tovább a főépület pénztárába, ott kellett kiperkálni a 60 ezer ft-ot. Addig G bement a férfi mosdóba és úgy tudom a wc kefe segítségével :))) sikeresen kutyakaki mentesítette a kedvenc lábbelije talpát.
Utána behívtak minket K dokihoz. Feldobtam neki az új ötletemet: Mi lenne ha szúrnék egy kis Ovitrellet a transzfer után? Mert eddig még azt sem próbáltuk ki.
Azt mondta semmi akadálya, szerinte is jó ötlet.
Nagyon bírom ezt a pasit, mindig ha mondok valamit, akkor nem az a reakció hogy ne okoskodjak, hanem hogy persze,próbáljuk ki, miért is ne? :)
Így a következő lesz a menet. Mától 2 naponta kell 1/2 tüszőrepesztőt beadnom. 13-12-13-12 kattanással az adott napokon. Különösen figyelve hogy ugyanabban az órában adjam be. Majd jövök ám a hcg vonaldiagrammal :D
Szóval visszakaptam a két kis pöttömkémet, G-t végül beengedték a félig kakis cipőjével, így izgulhattunk.
Most műtős szerkót öltöttem, hátha ez bejön. Bár eddig azt hiszem mindegyik hálóinget kipróbáltam már :)
A mikroszkópba ismét semmit se láttunk, csak két porszemet. Bezzeg mikor először voltunk itt, giga mega nagyításban, premier planba láttuk az óriási embriókat..egyre összébb mennek az idő előrehaladtával :D úgy látszik már ez sem fontos a biológusnak....
Maga a beülti most elég kellemetlen volt, szerintem vagy 5-10 percig volt bennem a katéter... a kedvenc embriológusunk nem tudta rendesen felszívni a kis picikéinket, biztos izgult, mert a férjem szerint ötödik próbálkozásra sikerült neki.
A dokink ügyes és kedves volt, hozta a szokásos formáját. A nyálkahártyám 11 mm-es, kaptam ismét egy uh képet róluk, amit majd beteszek az albumba az előző 5 kép mellé :D
Ami fura volt és ezen többen is csodálkoztunk, hogy a műtőasztalról nem át kellett mászni az ágyra, hanem felültettek és ki kellett sétálnunk... fura volt. Utána pedig 10-15 perc lazítás következett. Kibővült a pihi helyég, beraktak sok új kényelmes bőrfotelt. Emike néni ráfújt a tesztemre, mondtam hogy most tényleg pozi tesztet adjon, ne úgy mint múltkor :) remélem nem találkozok már vele többet.
Elváltak útjaink, kifelé menet még kiváltottam a 2 ovitrellet (a pénztár és a gyógyszertár is átköltözött...) Hazafelé G vezetett a friss jogsijával, egész ügyes a férjecském :) büszke voltam rá. Megálltunk a pályán hogy be tudjam adni az első adag ovitrellet, aztán siettünk haza.
Most itthon leszek jó pár napig :) Izgis hét következik.
