2 nappal a dátum előtt kellett mennünk a Heim Pálba vv-re és covid tesztre. Nagyon izgultam, hogy sikerül-e reggeli pisit gyűjteni :) Hogy is mondjam, a bilizés még nagyon kezdeti fázisban van és a hajnali 4:30-as időpont nem igazán alkalmas rá, de sikeresen összehoztuk. A pcr teszt szerencsére negatív lett így zöld utat kapott Ricsi a beavatkozáshoz. A műtét reggelén, amikor elfoglaltuk a szobánkat kicsit pánikba estem, mert a papíron fotelágy szerepelt (amin alhatok) de mikor beléptünk a 8 fős kórterembe, fotelnak nyoma sem volt.... csak egy-két fapados széket láttam. Végül kiderült, hogy ha marad üres ágy, azt mi anyukák is birtokba vehetjük (így is lett szerencsére)
Maga a műtét úgy nézett ki, hogy a tökmag kapott cataflamot kis kanálból, illetve egy kis varázsitalt fecskendőből, aminek a hatására be kellett volna bódulnia. Hát nálunk nem igazán hatott, mert amikor elvitték a műtőbe, az egész épület az ordításától zengett. Valószínű akkor szúrták be a branült.
Nagyon izgultam a műtét alatt, főleg miután a doki kijött (minden rendben volt) de Ricsi még mindig bent volt. Kb 25 perc telt el (egy örökkévalóságnak tűnt) mikor nyílt az ajtó és ölben hozták a síró, vérző gyerekemet. Nem szóltak semmit, csak hogy nem mehetek be a kórterembe. Mindenféle infúziókat csatlakoztattak rá, Kukacka pedig üvöltött és rúgkapált. Végül behívtak és megkértek ültessem a gyereket az ölembe és fogjam le. Ez akkor lehetetlen küldetésnek számított, mert a kisfiam úgy viselkedett, mint akit megszállt az ördög. Én ilyet még nem láttam, mintha a legdurvább hisztijét felszoroznám 100-zal. Hihetetlen, mekkora erő van egy 2 évesben. Azért kellett lefognom, mert hörgőtágítót kellett neki adni egy maszkon keresztül, mivel kiderült hogy műtét közben előjött a kruppja. Majdnem 1 órába tellett, mire sikerült megnyugtatnom és észhez tért, megismert. A nap további része sem volt kellemes, sztereóban sírtak a gyerekek, egymást ébresztgették.
Az ebédjük nem volt nagy durranás, leves és tejbegríz, amit nem evett meg senki. Lehetett bevinni nekik kaját, de nem szóltak előre, hogy mit. Csak pépeset kaphattak, ami nem piros (joghurt, túrókrém, gyümölcspüré, puding) Pechemre a gyerek kiszúrta a túrós rétest a szekrényen, így volt ismét hisztiroham, hogy nem eheti meg, mert darabos.
Az éjszaka során megint kruppos rohama volt többször is (állítólag az a cső okozza, amit bedugnak műtét alatt a torkába)
De túl vagyunk rajta és ez a lényeg. Másnap reggel mikor megkaptuk a zárót, nagyon boldogan suhantunk haza. Remélem nem kell többet visszajönni.
Tudom, még nincs 2 napja, hogy itthon vagyunk, de kicsit aggaszt valami.
Mióta hazajöttünk, Ricsi nem akar aludni..... Képtelen vagyok elaltatni, de se G, se anyukám nem tudta. Korábban hatalmasakat tudott napközben szundítani, de most folyamatosan pörög. Napközben rohangál, mindent csinál, csak ne kelljen egy helyben ülni. Pedig felhívták rá a figyelmem, hogy nincs ugrabugra, hajolás, futkározás stb. mert vérezhet az orra. De marhára nem fogad szót ez a kis duracell nyuszi. Ma is megpróbáltuk elaltatni úgy, hogy elmegyünk kocsikázni. Amikor át akartam tenni a gyerekülésből az ágyba, megszállta a kis ördög és sírásba kezdett. Talán a műtét utáni rossz élmények még dolgoznak a kis elméjében? Érthetetlen , hogy nem fárad el, így csak 7-8 órát alszik egy nap.
Próbálok neki mindenféle kreatív nyugis játékokat, feladatokat csinálni. A mai termés egy színes rizses matatós dobozka.
