Megérkezett az 1. adag :)

Ma kora reggel e-mailt kaptam, megjöttek a véreredményeim:

TSH: 2,14
egy hónapja 1,69 volt, gőzöm sincs mitől emelkedhetett meg, hiszen mióta szedem az L-thyroxint, azóta folyamatosan csökkent. Talán a két fagyi beültitől ugorhatott meg picit.

Anti TPO: 14,9
juhéééé, már lassan közelít a referencia tartományhoz. Januárban majdnem 90 volt, aztán elkezdtem hirtelen felindulásból szedni a szelént, és láss csodát, levitte a béka feneke alá :)

A vérkép többi része majd az altatáshoz kell. Kaptam sajnos egy *-ot, Neutrofil névre hallgat. Iciri-picirit több, mint lehet. Reméljük ettől még kezdhetjük a következő stimulációt.

Irány Budapest

Ma nagyon mozgalmas napunk volt, a terv szerint 6 előtt picivel elindultunk a fővárosba, 80 km várt ránk. Azt hiszem, elmondhatom hogy felállítottuk az eddigi legdurvább negatív rekordot, mert 2 óra 25 perc alatt jutottunk el a célba. Imádom átszelni egész Budapestet a reggeli csúcsforgalomban.

Kicsivel 8 után megtörtént a vérvétel, és mint kiderült, majd telefonon fog értesíteni SZ. Cseppet felkaptam a vizet, mert itt bizony konzultációk lettek anno megbeszélve a véreredmény tükrében. Ezt természetesen szóvá is tettem az asszisztens hölgyeknek :D 

Mivel sokat kellett várnunk az eredményre és szeretett SZ dokira, leruccantunk a Géndiagnosztikába, hogy drága férjem vérét is megcsapolják. 3 hét lesz, mire elkészül a citogenetikája.

Gondoltuk, ha már ott vagyunk, csináltassunk egy új spermaképet is, jó lenne tudni volt-e értelme annak a rengeteg vitaminnak, így hát bement G az ominózus szobába már-már rutinosan, hogy kényeztesse magát.

Egész úton hallgathattam, hogy milyen bizarr pornófilmek voltak feltöltve a tv-re, és milyen szívesen maradt volna még odabent . De hát az idő nagy úr, siettünk vissza a hegyre, mert közben elkészült a hcg eredményem.

Türelmesen vártuk a konzultációt, hogy mit mondd majd a doki.
Hcg zéró, amit sejtettünk :(

Hogyan tovább?

Minden áron ránk akarta tukmálni a C kategóriás kis fagyi babyt. Miután tegnap a biológus is lebeszélt róla,így ragaszkodtam egy új stimulációhoz, hátha az jobban sül majd el.

Márciusi tb-s időpontunk van, így mindenképp fizetős lombik lesz, mert kizárt hogy még fél évig a fenekemen üljek és várjam a csodát :)

A jó hír, hogy kövi ciklusban már kezdünk is. 

Most kevesebb adagba kapom majd a Gonalt, viszont nem az első, hanem a 3. napon kell elkezdenem szúrni. Remélem ez a kis változtatás bejön majd.

Receptekkel a markomba viharosan távoztunk, pedig még annyi kérdésem lett volna, de az agyam mostanság szita :)

Visszasuhantunk G. spermaképéért, mert időközben elkészült.

Háááááááát, elég érdekes volt az eredmény. Tudtuk hogy rossz, és valószínű nincs sok javulás, na de hogy ilyen értelmezhetetlen, pontatlan, zagyva leletet kapunk, azt nem is sejtettük.
Egy fiatal hölgy behívott minket, hogy közölje a rossz hírt. Szegénykém hihetetlen rémült képet vágott.
Az eredmény: látóterenként 0-1 spermium. WTF???

Ezenkívül tartalmazta még a ph értéket, és a mennyiséget,.... ezt itthon is le tudtuk volna mérni, ingyen. 

A kérdéseimre természetesen nem tudott válaszolni. Mennyi a spermiumszám, összspermium, morfológia, jól mozgó, kerek sejtek stb??

Szóval kicsapta a férjem egy ócska pornóra 13 ezerért :)

Utolsó  betervezett állomásunk a CentrumLab központja volt.

Már így is fogytán van a vérem, hisz lassan távozik a Vörös Szörnyeteg, de azért még 3 kémcsővel levettek.

Végre sikerült megnézettetni azt a bizonyos 4 bűvös gént: Prohtombin, Leiden-mutáció és a két MTHFR, Az eredményre elég sokat kell várni, de az apróságok 1-2 nap múlva elkészülnek.

Hazafelé beugrottunk egy régi kedvenc étterembe a jól megérdemelt fincsi ebédünkre. 

Egy rosszul indult nap...

Bementem reggel a kórházba, hogy hátha sikerül kerítenem egy nőgyógyászt aki kiírna tb-re 3 adagnyi hormonsort, mert a magándokim csak szerdán rendel. Hát pechemre új szelek fújnak és időpontot kell ide is kérni.
Hívtam a Meddőségit is, hogy holnap akkor mehetünk-e vv-re, mert megjött Vérnéni. Nagyon kedves volt a hölgy :) tárt karokkal várnak minket reggel és megbeszéljük hogyan tovább.

Egész nap kattogtam, hogy miket fogok majd kérdezni a következő konzultáción, és ha már drága férjem G is velem tart, kivett egy nap szabit, ne vesszen kárba a nap. Kinéztem pár vizsgálatot neki is, de mivel még nem merültem el kellőképp az orvostudomány rejtelmeibe, ezért felhívtam az egyik andrológia magánrendelőt hogy feltegyem a kérdéseimet.
Legnagyobb meglepetésemre visszahívott egy roppant szimpatikus,segítőkész biológus, akivel majdnem fél órát csevegtem az embriókról és a vizsgálatokról. Annyira feldobta a napomat, hogy már nem is szomorkodtam az újabb sikertelen beültetés miatt.

Szerinte nincs gond az embrióinkkal, lehet nálam van a bibi, vagy csak azért nem sikerültek, mert mind a 3 beültetés az első szériából volt. Javasolt még pár vizsgálatot, bár szerinte azok nélkül is sikerülni fog a második :)

A napirend a következő:
- 6-kor indulunk BP-re
- Fenn a hegyen vérvétel majd konzultáció Sz-el (készül a lista)
- Géndiagnosztikán citogenetika és SPG
- Centrumlabnál Trombózispanel nekem
-Megérdemelt ebéd valahol
-Irány haza :)

Blogírásra adtam a fejem

Kedves Olvasó

A címből biztosan rájöttél, hogy mi is, mint mostanság sok fiatal, babagyártási gondokkal küzdünk. Pechünkre ezt dobta a gép. A történetünk röviden a következő:
5 évnyi együttélés után, életem szerelme G végre végre végre :)  megkérte a kezem és így már egy gyűrűvel is összekötöttük véglegesen a mindennapjainkat. 2 évvel ezelőtt meg volt a nagy nap, kimondtuk hivatalosan is a boldogító igent és egy családdá váltunk. A nászút után úgy döntöttünk, jöhet a várva várt utód,  a trónörökös. De akkor még nem is sejtettük, milyen hosszú rögös út vár ránk.

Teltek-múltak a hónapok, de a gonosz Vörös Démon valahogy mindig pontosan állított be hozzánk.
Közben nem állt meg az élet, sikeresen megvettük álmaink otthonát, egy szép nagy házat, amiben még most is üresen állnak a gyerekszobák.
6 hónapnyi sikertelen próbálkozás után elmentem a dokimhoz és vicc tárgya lettem, hazaküldött hogy fiatal vagyok még (akkor voltam 30) és jöjjek vissza fél év múlva.
Természetesen nem történt semmi, de visszamentem és elkezdődtek a vizsgálatok,kezelések. Hormonsor,UH, closty, premens, citológia....minden rendben volt. Elkezdtem hőgörbét vezetni, és különböző fórumokhoz csatlakozni. Innentől mint egy lavina, úgy ragadott magával ez az egész "csináljunk gyereket" projekt.
A sok meddőséggel küzdő lány javaslatára elkezdtem LH tesztelgetni is. 2-3 havonta rendeltem a tesztcsomagokat. Hiszen még nem csavarodtam be eléggé. Elkezdődtek férjemmel, G-vel az időzített együttlétek, nagyon illúzióromboló. Sok-sok gyertyázás, majd rohanás a wc-re :) gondolom ti is ismeritek, ha hasonló cipőben jártok. Szóval teltek a hónapok és semmi.....
G-t végre sikerült rávennem hogy most ő jön, hisz kettőn áll a vásár. Elmentünk a legjobb szakemberhez Bp-re, hogy megnézzük a hadsereget.

És jött a Végítélet: LOMBIK

Teljes ledöbbenés... sírás... kiakadtunk mind a ketten. Kevés, lassú, rossz morfológia....
Kértünk is azonnal időpontot az egyik jó hírű Meddőségi Intézetbe. Közben G-t elkezdtem tömni mindenféle csodabogyókkal,vitaminokkal.
Megtörtént a várva várt konzultáció Sz-nél. Nagyon kedves, szimpatikus dokinak tűnt. Örültem hogy nem kell majd sokat várni az első beültetésre. Júniusra kaptunk időpontot.

Előtte viszont túl kellett esnem egy hysteroscopián, ahol kamerával kukkantanak belém és megnézik mennyire barátságos a környezet odalent. Megtörtént ez is, és jött a rossz hír, le kell lézerezni egy darabkát a méhemből, mert van egy pici sövény. Egyébként nekem a monitoron minden tökéletesnek tűnt, olyan voltam belülről mint egy kopasztott csirke :) de nyilván nem én vagyok az orvos.... Remélem ez nem csak a nyerészkedésről szólt.
Szóval megtettünk mindent hogy kezdhessünk.

Megtörtént az első leszívás: 11 petesejt (juhéééé)
Másnap telefon: 8 megtermékenyült (még nagyobb juhééé)
Elvitték őket 5 napos blasztocisztáig és mind a 8 túlélte. 2-t visszakaptam és 5-öt lefagyasztottak.
Sajnos már az ET+4. nap barnáztam és pár napra rá megjött Vérnéni is. Nem sikerült.
Ezt követően volt 1 hónap pihi, és jött két egymás utáni fagyi beülti, ahol nagy reményekkel indultunk, hiszen felébredt az összes kis bogyó. De továbbra sem történt semmi.

Most ott tartok hogy ET+10 és vérzek. Ezért is kezdtem el blogot írni. Nem számítottam rá hogy ez a lombik ilyen procedúra lesz, hisz fiatal egészségesen élő pár vagyunk. Bíztam benne hogy elsőre sikerül. Vagy másodikra, de hogy harmadikra sem.....

Holnapután megyünk eredményhirdetésre