Stimulációs napló

Mindkét lombik stimulációmról részletes naplót vezettem, mikor mit adtam be, mit és mennyit szúrtam, mit látott a doki.
Nem bántam meg hogy ilyen kis precíz voltam, mert a hónapok során elfelejti az ember lánya hogy hogy is volt, és a következő alkalommal nagyon jó visszanézni, összehasonlítani, számolgatni a napokat, hogy mire számítsunk.

Ez komoly?????

Este már elég rosszul viseltem a tüszőnövesztgetés, elaludtam a tv előtt. 23:50-kor pittyegett a telóm, hogy meló van, jöhet az utolsó szuri. Szegény G is kihúzta velem az éjfélt, pedig ő megy reggel dolgozni.
Rutinosan felcsatlakoztattam a felszívótűt a fecskendőre, lefertőtlenítettem a kis üveg gumidugóját és felszívtam az 1 ml folyadékot. Tűcsere, jöhet a beszúrós tű. Kibontottam a csomagból és olyan kis rövidkének tűnt, elmosolyodtam, nem lesz itt gond, sima ügy. Mikor felhúztam a pólóm, G nagyon megijedt, brutál púpos volt a hasam :)
Na, essünk túl rajta, próbáltam beszúrni a baloldalamba a tűt..... Ilyen még nem volt, nem ment be.Persze kómás voltam,hisz most keltem, de nem bírtam magamba döfni, hiába próbáltam. Ráadásul volt egy roppanós hang, amikor a tű áttöri a bőrt. Vááááááá, nagyon rossz volt. Kihúztam a hegyét, már folyt is a vérem.
Próbálkozzunk akkor a másik oldalon. Már nagyobb erővel indultam neki, megint roppanó hang, még G is hallotta. Beledöftem elég erősen, ki kell bírni :( marhára fájt, de sikerült.
Nem tudom milyen márkájú volt ez a tű, de brutál vastag, hiába rövid, de nem úgy fúrja be magát a bőröm alá, mint a korábbiak. Komolyan, visszasírtam a Cetrotidet.

cetrotide, az ellenség...

11. ciklusnap, eljött az idő, hogy beszúrjam az első Cetrot. Gondoltam jobb, ha már délelőtt túl leszek rajta, mert ennél utálatosabb injekciót még nem hordott hátán a föld. Nem mondta Sz, hogy hánykor adjam be,gondoltam jobb lesz mihamarabb túlesni rajta, nehogy idő előtt kipukkadjanak a kis tüszőcskék.

Gondosan előkészültem, kézmosás, pót-pót alkoholos törlőkendő. Kipakoltuk az asztalra G-vel a doboz tartalmát, és lépésről-lépésre elolvastam a használati útmutatót, nehogy véletlenül kimaradjon valami. Nagyon rosszak voltak a korábbi tapasztalataim erről a szuriról: viszketés, bőrpír, duzzanat és sok szerencsétlenkedés.

Most sem történt másképp: Fertőtlenítés után befecskendeztem a folyadékot a porral teli edénykébe, majd nagy nehezen elkészült az oldat, már-már habos volt. Ezt követte a felszívás bonyolult művelete, ezt a részt szoktam elszúrni..... Megint sikerült úgy visszaszívnom a folyadékot, hogy túl sok levegő került a fecskendőbe, gigalégbuborék keletkezett benne.
Tűcsere következett, jött a picit barátságosabb beszúró tű.

Következő lépés a légtelenítés volt. Óvatosan elkezdtem kinyomni a levegőt a fecskendőből addig, amíg meg nem jelent az első folyadékcsepp a tű hegyén. Juhééééééééééééééé, ez könnyen ment, sima ügy :) beledöftem a tűt a hasamba. És ekkor jött a feketeleves....nem igazán tudtam befecskendezni a cuccot. Valami nem stimmelt....
Kihúztam, és akkor látom, hogy marhára nem sikerült a légtelenítés, tele volt a fecskendő levegővel :(  Hurrá, akkor levegőt nyomtam be a bőröm alá? Majd a végén kapok egy jó kis trombózist.

Légtelenítés numero 2. Már G is nagyon izgult értem, sasolta fecskendőt hogy sikerül-e minden levegőt kipréselnem belőle. Szép lassan csordogált a folyadék a tű hegyén, de még mindig jött a levegő is. Nagyon óvatosan toltam egyre beljebb, amikor hirtelen óriási nagy SPRICCCC  :D
Szerencsére csak soknak tűnik, de csak pici ment ki belőle.
Ezután már nyugodt szívvel döftem magamba ezt a csodás gyógyit.
A hatása azonnal érződött, piros, duzzadt és marhára viszket :)
Ha minden jól megy még holnap megismételjük és bízom benne hogy szerdán punkció.