Ínyencségek

Nem is tudom hol kezdjem, annyi minden történt az elmúlt hónapban.
Először is betöltöttük a fél évet, hihetetlen hogy rohan az idő.
Ricsikémnek kezd kinyílni a világ, már nagyon ügyes.
Az utolsó hónapban végre lelassult a súlygyarapodása, a korábbi 1-1 kg-hoz képest most csak 350 grammot hízott. Közelítünk a 10 kg-hoz és már 73 centi a kiskölyök.
A mozgásfejlődésével nem volt minden tökéletes, csak egy irányba forgott, ezért jónak láttuk elvinni egy dévényeshez. A tornán jól átmasszírozták, volt bőven sírás is :( picit javult a helyzet, azóta néhányszor már átfordult a másik irányba, de lehet vissza fogunk menni ismét, mert nem vagyok megelégedve vele. Tornáztatom itthon ugyan, de én se viszem túlzásba (mindig annyi dolgom van mostanság)
Hasról hátra pedig még kevesebbet fordul, szerintem az is csak véletlenül sikerül neki, kúszni már nagyon kúszna, de csak körbe-körbe tud.
Közben elkezdtünk babauszira is járni, nagyon tetszett, csak rengetegen vannak. Az unokahugival mentünk , ezerrel megy a locsi-pocsi csapkodás, harc a vízi játékokért :))) szóval jó kis programjaink vannak, még kerekítőn is voltunk a héten.

Nem tudom jó döntés volt-e, de elvállaltam magamnak egy kis plusz melót, 4 tanítványt sikerült bepasszíroznom egy délutánra, ami estébe nyúlik majd. Így Ricsárdkát kedvenc mamija fogja szórakoztatni, amíg én itthon matekra okosítom a gyerkőcöket. Bevallom, hiányzik már egy kicsit, hogy a fejemet is használjam néha.

A mai napunk roppant mozgalmasan telt. Délelőtt egy közeli rokon temetésén voltunk, ahová természetesen vittük a picúrt is. Végig paráztam, hogy milyen kellemetlen lesz, ha a gyászbeszédet megzavarja egy gyereksírás. De szerencsére megúsztuk a ceremóniát sírás/kiabálás nélkül.
A délutánt pedig a városban töltöttük, ugyanis futóverseny volt, amire apa benevezett minket. A 4 km-es távot kicsit kínlódva, de szuper 6:20-as tempóval végig futottam, ami ahhoz képest egész jó, hogy még mindig +10 kg felesleg van rajtam. A babakocsival Ricsike csak úgy hasított, a szurkoló tábor pedig odáig volt a kis tökmagért 😃 Kisvárosi szenzáció lettünk.

Az este sajnos kellemetlen meglepetést is tartogatott. Amíg hulla fáradtan vacsiztunk, ez a kis kópé valahogy odaforgott a szőnyegen felejtett kakis pelushoz....
Szerintetek mit csinált? Mikor megláttuk, épp lakmározott a csokis fagyiból, az egyik kezével pedig gyurmázta a kis bogyókat 😂
én ugyan röhögtem rajta, az arcán is volt egy kaka darab 😀
A férjem, G már nem volt ilyen vicces kedvében, teljesen pánikba esett, hogy most mi lesz.
De olyan nagy baj csak nem lesz, remélem nem nyelt le a kis ínyenc semmit. Mindenesetre a vigyort nem lehetett letörölni az arcáról.