Túl az első héten

Miután hazatértünk a kórházból, kicsit döcögősen indultak a dolgaink. Ez a tejbelövellés annyira nem jó móka... Hétfő estére lett egy kis lázam, beton kemény cickók társaságában. Egész éjszaka masszíroztam és fejtem, aminek szerencsére másnapra meg lett az eredménye. Szép lassan indult be a tejcsi, de néha úgy érzem még mindig nem az igazi.
A kis tökmag rettentő ráérősen lakmározik, tisztára mint az apja.
Most ment el a védőnő, szerinte rendben van a picúr, igaz még a születési súlyt nem nyertük vissza, de már közel járunk.
Készült pár fotó a kis trónörökösről, megosztom Veletek :)

Szülős sztori

Szülős sztori

Péntek éjszaka elment a nyákdugóm, szerencsére már 3-4 óra alváson túl voltam :) jöttek a rendszeres de enyhe fájások is, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Nyugisan fürödtem, hajat mostam, borotválkoztam  stb. Tudván hogy a dokim aznap reggeltől lesz csak ügyeletes, nem rohantunk, hagytam G-t is aludni. 4-re értünk be a kórházba. Felvettek aztán mehettünk a vajúdóba. Ott nst aztán beöntés 🙄 újra borotválás 😩 megnézett az ügyeletes dokinéni, 2-3 ujjnyi voltam. 5:30-kor már átmentünk a szülőszobára, nst és jöttek az igazi fájások. Fittnessz labdán egész elviselhető volt. Közben megjött a dokim is, nézett méhszájat és ahogy benyúlt, elfolyt a fincsi meleg magzatvíz. Így megúsztam a repesztést. Ekkor bekötöttek egy kis oxit is. A végére már 5 ujjnyi voltam, méhszáj eltűnt teljesen, azt ígérték hogy 10-11 körül szülünk. De nem történt semmi. Nyomtam felhúzott térdekkel, mikor jött a fájás, de a gyerek nem akart lentebb menni a szülőcsatornába, hiába erőlködtem😕 úgy hogy beilleszkedési rendellenesség miatt nem kínzott tovább a doki, ekkor már félpercenként jöttek a fájások, pedig az oxit lekapcsolták. Szóval fél12-kor úgy döntött az orvosom hogy császár. Nem akart kockáztatni. Azt mondta egy mérettel nagyobb a gyerek, mint kellene. Átvittek a műtőbe és megkaptam gerincbe az érzéstelenítőt, ami para volt, féltem hogy pont fájáskor adják be és mellészúrnak. Onnantól nem éreztem semmit, totál elzsibbadtam. A kilátást is eltakarták, egyedül azt éreztem mikor kivették Ricsit. Sajnos aranyóra így nem volt, apuci mellkasából kapott a picúr, én csak egy puszit nyomhattam rá, aztán már vitték is. Szóval 3950 grammal és 58 cm-rel megszületett ez a kis apróság épen, egészségesen.

The End

Richie in the outside

Tegnap délben megszületett Ricsike, 3950 grammal és 58 cm-rel. Sürgősségi császárna torkollott a vajúdásom. De mindketten jól vagyunk :) Részletek később.

Csiga-biga gyere ki

Az a nagy helyzet hogy még mindig egyben vagyunk :)))
2 napja távozott belőlem egy nagy adag takony szerű sárgás valami, feltételezem az lehetett a nyákdugó. De semmi fájásom nincs, az nst se mutat semmi extra méhtevékenységet...
Nem tudom mikor akar ez a kiscsávó kibújni, de egyenlőre úgy fest nagyon jól érzi magát odabent, még a frontok se hatják meg. Viszont kijelenthetem, hogy az elmúlt 4 hónapban nem voltam olyan aktív mint a múlthéten, rám jött a fészekrakás. Takarítottam a házat, a kocsit is kisuvickoltam amennyire csak lehetett, végre a kertbe is kimerészkedtem :) jön a tavasz, csiripelnek a madarak, olyan jóóóóóó. Kár hogy nem voltam végig ilyen fitt mami.
Péntekre berendelt a dokim, ügyeletes lesz és reményeim szerint kipróbálja rajtam a varázsujjat.
Ami tulajdonképp annyit jelent, hogy leemeli a magzatburkot a méhnyakról, ezzel elvileg hormonok szabadulnak fel és talán beindulhat a szülés. Nagyon szeretnék már a héten babázni <3

Lehet óriásbébi lesz?

Még mindig nem a szülős sztori következik :)))) egyben vagyunk, soha jobb formában.

Ma voltam az sztk-ban súlybecslős uh-n. Döbbenet hogy mennyire félre lehet mérni egy babát.
Egy hét alatt szerintük közel 800 grammal gyarapodott a kis tökmag, ami valljuk be durva lenne. Pedig becs szó , alig eszek :D

Remélem azért a kettő között van az igazság