Ismét babamoziztunk egyet

Mivel már lassan 7 hete nem láttuk a kis krapekot, rám jött a Paramamiság.

A dokim legutóbb olyan szórakozott volt, hogy nem küldött ultrahangra, pedig az NST-n is mondták, hogy  36-37 hetesen kell még egy utolsó bekukk.

Így fogtam magam és kértem időpontot egy mozira, bár minket inkább a méretek izgattak. 

Tudom, ilyenkor már nem ajánlott a 4D 5D, hisz elég szűkös odabent, de reméltük hogy elcsípjük a pofit és apuci is ott tudott lenni.

Minden rendben volt, majdnem 3100 grammosak vagyunk és tökéletesek a méretei. Az eddigi hatalmas buksi nem is olyan nagy és a combcsont is annyira belehúzott hogy csak na 😀👍

A méhlepény teljesen hibátlan állapotban van, viszont a kukacot most nem láttuk.

Megnyugodtam és úgy vagyok hogy maradjon csak bent amíg jól érzi magát. Érdekes hogy most sokkal jobb formában vagyok, mint egy hónapja. Lábfájás elmúlt, végre nem egyesével veszem a lépcsőfokokat😍

Egyébként jövőhéten pénteken kell mennem az sztkba is uh-ra, végül csak elküldött Sz doki, plusz lesz megint Nst is. 

Még utoljára elmegyek körmöshöz, de a fodrászt is jó lenne kipipálni szülés előtt.

Ma kaptam egy rahedli könyvet egy barátnőmtől, a következő heteket pihivel és olvasással tervezem tölteni.
A datolyát eszem, de annyira édes, már most herótom van tőle :D

36. hét

Betöltöttük a bűvös 36 hetet is, most már részemről bármikor jöhet a nagy nap.

Pár napja kipipáltuk az első NST vizsgálatot is, azt hiszem rekord ideig tartott, 50 percet voltam bent.

Valahogy a kis tökmag az extra savanyú cukorkának köszönhetően 10 percig hiperaktív volt, aztán bealudt a drága :) így várni kellett egy újabb attrakcióra

próbáltuk felkelteni, de semmi jelét nem mutatta hogy ébredezne... olyan mint az apja, ágyút lehet durrantani, nem izgatja.

Múlthéten kicsit beparáztam, mert szinte egész nap alig éreztem. Már mindent bevetettem, durva punk zenékkel bombáztam, csoki, gyümölcs, kóla... semmi nem használt, aztán estére természetesen bepótolta a rugit. Sőt, másnap mentünk Kiss Ádámra és azt a 2 órát végigbulizta odabent. Ügyes voltam, mert én is kibírtam pisilés nélkül,ami igazán nagy szó. A fellépés után aládedikáltattuk Ricsike picike Jordan cipőcskéjét Ádámkával, igazi ereklye lett :D

A héten megjártuk Sz dokit is, akit mint kiderült kineveztek osztályvezetőnek (nagy bánatomra), így sokkal kevesebb az ideje és kicsit szétszórt lett. Legközelebb április 7-re rendelt vissza, 43 hetes leszek akkor  :D Már a múltkor is Szentestét írt a kiskönyvembe, január 24. helyett. Szóval el van varázsolódva mostanában.

A szokásos dolgokat csinálta, mehetek vv-re, aneszteziológushoz ha véletlenül császár lenne. Megnéztük a méhszájat is, úgy fest nyitva van az aranykapu odalent, már 1111 kódot kaptam.

Persze mikor megkérdeztem hogy ez akkor most mit jelent? Mikor szülünk? Azt a választ kaptam hogy semmit, akár túl is hordhatom :)

Ettől függetlenül próbálom lecsökkenteni a lépcsőzést itthon, amennyire csak lehet.

Holnaptól datolya kúrába kezdek, állítólag jó hatással van a vajúdásra, tágulásra, sok helyen olvasni hogy megkönnyíti a szülést, hát kíváncsi leszek. 

34. hét

Néha úgy érzem kicsit vánszorognak a hetek, főleg hogy mostanában ki se merek mozdulni a házból, aztán valamikor meg rám jön hogy jesszus, mindjárt a kezemben tarthatom a kis tökmagot.
Mozgalmas volt az elmúlt két hét. Túléltem sikeresen egy kinti havas kismamafotózást a hegyekben, megfázás nélkül. Igaz megszenvedtem minden egyes pillanatáért,  a hóban trappolást igen csak pingvin üzemmódban végeztem, de megérte :)

Kiválasztottam a gyerekorvost, roppant szimpatikus volt a doktornő, ráadásul az asszisztense egyből megismert, a volt tanítványom anyukája, így már protekciónk is van.

Járt nálunk a védőnő háztűznézőben, feltérképezte a körülményeket és adott pár kőkorszaki szórólapot a szoptatásról, kézzel fejésről stb.
Szerinte is rendben van a vérképem, ezt a héten a dokim is megerősítette, nincsenek nagy eltérések.

Vicces volt a legutolsó rendelés, mert vittük a cipőkanalat magunkkal. Ugyanis már abszolút képtelen vagyok kanál nélkül felvenni a csizmámat. A vizsgáló asztalra meg alig bírtam felmászni... kezdem úgy érezni magam mint egy bazi nagy fóka vagy lamantin.
Megvizsgált és úgy fest hogy a külső méhszájam már kezd kinyílni, azt mondta nagyon el van vékonyodva, így 2100-as kód került a kiskönyvembe, pedig tényleg rengeteget fekszek a lábam miatt.
A buksija már lent van, de még nem eléggé lent.
A héten kértem időpontot NST-re is, Valentin-napon kell majd mennem legközelebb :)
A kis picúr mostanában rengeteget ficánkol, de már nem is rúg hanem inkább kinyomja magát hol itt, hol ott. A héten azt hiszem megtapasztaltam milyen is az a jósló fájás, ez eddig ismeretlen érzés volt, még mindig bizonytalan vagyok hogy az volt- e vajon. A csuklással is úgy voltam hogy hetek teltek el mire megbizonyosodtam róla hogy ez tuti az lesz.

Tegnap végre ki lettek cserélve az emeleten is a nyílászárók, így már garantált a jó idő a babaszobában. Már csak egy pici javítás, festés van hátra az ablakok körül , plusz a dekorálás és azt hiszem költözésre kész lesz a kuckó.

Mivel házhoz vagyok kötve, próbálom lefoglalni magam így most elkezdtem az ágy fölé körforgót varrni. Az az igazság hogy még egy gomb felvarrása is komoly gondokat okoz, annyira ügyetlen vagyok, de ez Ricsikének készül, szóval összeszedem magam.
Jelenleg még csak pár mütyür van kész.

Csillagok háborúja

Ma meg volt a 32. heti vérvételem is, elbicegtem a kórházba és bevetettem a szokásos trükkömet. Mindig befizetek a centrumlabhoz egy bónusz vizsgálatra (most pl. TSH-t néztünk) így soron kívül mehettem a vérvételre. Ilyenkor mindig dühösen és felháborodva néznek rám a sorban várakozók hogy besunnyogok előttük, ők meg már órák óta várnak hogy bejussanak :D
Na a lényeg hogy csillaghullás volt, mert a vérképem elég vicces, 11 *-os lett.
Remélem így az áldott állapotom vége felé ez félig-meddig normálisnak mondható. Jövőhéten kiderül mit mond a doki, mert most síelni ment.
A CRP-re számítottam hogy magas lesz, mert a lábam tuti be van gyulladva, a múlt héten 2 napig nem fájt, ma másnapra már a jobb lábam kezdett rá, ami eddig hibátlan volt.....Gondolom a fehérvérsejt is emiatt magasabb, meg a többi érték is ezért van elcsúszva,
A vas is siralmas lett, pedig 2-3 naponta szedem éhgyomorra a tablettát, de holnaptól minden nap beveszek majd egyet.
A TSH-m sose volt ilyen alacsony, 1,1 lett, imádlak terhesség :))))
Még 55 nap és szülünk <3

30 hetes uh

Tegnap kipipáltuk a 30. heti ultrahangot is. Minden rendben a picúrral, egészséges az uh alapján, még mindig fejvégű és a méhlepényem se kezdett el szerencsére öregedni.
1725 grammra saccolták a méretei alapján. Kicsit meghökkentem, hogy a fejátmérőjét több mint 3 héttel nagyobbnak mérték az átlagtól :D tudom, tudom, a gének meg a sok ész...
szóval szép nagy okos feje lesz az már biztos.
Voltam a héten védőnőnél is, meg lettem dicsérve hogy nem híztam csak 1 kg-t 6 hét alatt (pedig még karácsony is volt és sütiáradat)
2 hét múlva meg fog látogatni minket, remélem addigra teljesen kész lesz a kis tökmag szobája.
A lábam hol így vagy hol úgy... Volt már sokkal rosszabb is, de szerintem ez már így marad, nincs tuti recept. Néha visszasírom azt a 3 örömteli cataflamos napot :)))

Ezen is túl vagyunk :)

diclofenac vs. 3. trimeszter

Szerdán voltunk a szokásos havi nőgyogyós magánrendelésen. Eddig mindig panaszmentes voltam, de ezúttal mikor rákérdezett hogy vagyok, kénytelen voltam elregélni, mi van a lábammal. Elcsoszogtam vetkőzni, felfeküdtem és alaposan végignézte a virgácsaimat. Nincs bedagadva, nincs visszerem.... szerinte is az a legvalószínűbb, hogy a baba vagy a méhem nyom egy idegszálat a medencémben ami bedurranhatott. Annál is inkább, mert már nem csak a bal lábamba sugárzik a fájdalom, de a bal kezem is elkezdett zsibbadni.....Neurológushoz nincs értelme mennem, mert nem tudnak velem mit kezdeni,  meg se tudják állapítani a nyavajámat, hisz röntgen is kizárva.
Mondtam neki hogy én el vagyok így, nehéz mászkálni, de csak kibírom márciusig.

Végül volt egy ötlete, azt mondta szedjek diclofenacot, igaz a 3. trimeszterben már szigorúan tilos (megnyugtató hogy még nagyon az elején vagyok, 28-29. hét) A gond az, hogy a magzat is kap belőle, de mérlegelnie kellett és csak annyit mondott 2 hétig ne szüljek meg, akkor minden rendben lesz, addigra ugyanis kiürül az a dózis amit bevettem.

A lényeg ha jól értettem: a babának a szívében ilyenkor még a két kamra között nyitva van egy ér. Viszont amikor megszületnek, elméletileg (egészséges nem koraszülött csecsemőknél) ennek magától záródnia kellene. Itt jön a képbe a diclofenac, ami ha még nem ürült ki kellően, akkor meggátolja hogy ez az ér bezáródjon, ezáltal keveredhet a két kamrában az új és használt vér, ami gondot okoz.

Egyébként azt is mondta hogy szokták terheseknél terápiásan alkalmazni ezt a gyógyszert pont olyan szívbetegségnél ahol azt szeretnék hogy ne záródjon ez az ér. Gondolom ott súlyosabb szívproblémát kezelnek vele.

Szóval röviden ennyi, 3 szem cataflamot engedélyezett összesen Sz. doki (3x50 mg) ami nem valami sok, régen a menstruációs görcsöknél volt hogy egy nap beszedtem ennyit, de azért most más a szitu.
A baj ott kezdődik, hogy ma kell bevennem a 3. szemet és még mindig ugyanúgy fáj a lábam :(
Mikor beszedem, 5-6 óráig egész jó a helyzet, érzem a fájdalomcsillapító hatást, de aztán minden a régi.
Teljesen tanácstalan vagyok, pihenni pihenni pihenni...
Ma az az ötletem támadt, hogy a jobb oldalamon fogok feküdni, mert lehet az se használ hogy augusztus óta csak a bal oldalamat terhelem fekvésnél, így elnyomom az ideget mikor pihenhetne is. Remélem azért lesz egy kis javulás :(

Moziztunk

Ugyan már fél lábbal a 3. trimeszterben járunk, de újra találkozhattunk a mi kis csodánkkal.
Annyira kapkodósra sikerült az indulás, hogy se mandarint, se csokit, semmit nem vittem magammal. Komplikált utunk volt, menet közben elkezdett szakadni a hó és az se segített hogy pár nap van már csak karácsonyig.
De az ultrahang minden perce kárpótolt minket ezért. A kis tökmag most jobban mutatta magát mint legutóbb, szépen látszódott a pofija (igaz a kezét állandóan az arca elé tette, de azért sikerült onnan lecsalogatni) nyugodt gyerek, már sokkal kevesebbet rúg, mint korábban és 1240 grammos.
Azt is megcsodálhattuk, hogy mi van a lába között, szerencsére még mindig nem változtatott nemet :) Mikor elküldtem egy kedves ismerősömnek a bizonyítékot, hogy garantáltan kukacos az én kisfiam, azt a tippet kaptam hogy hívjuk inkább Rocco-nak, mert olyan nagy neki :D
Csak a pofiról töltök fel képet, a másik sajnos korhatáros és nem publikus.

Hazafelé jövet beszereztünk egy szuper pelenkázó komódot, baglyok vannak rajta és hatalmas. IMÁDOM :)
Nem akartam nagyon használt dolgokat venni, mert ennyit megérdemel ez a kis tökmag, de nem tudtam ott hagyni, beleszerettem. Persze a világ végére kellett érte menni, eltévedtünk a fővárosban, sötétben karácsony előtt kacsáztunk a szakadó hóesésben, hátul a csodakomód betakart mindent.... de hősiesen este fél 11-re hazaértünk. Szegény G is megkínlódott mire a 35 kg-os nagy dög bútort egymaga becipelte, igazi férfi.
A lábam mintha kicsit jobb lenne, de még mindig nem az igazi. Ha így maradok simán kibírom a márciust, csak pihentetni kellene, ami azért nem könnyű így a sok sütés-főzés közepén.

Ha addig nem jelentkeznék, mindenkinek azt kívánom, teljenek szeretetben, boldogságban az ünnepek, tessék betenni karácsonyi zenét és közösen fát díszíteni, estére pedig forralt bort szürcsölgetve, bejglit eszegetve összebújni. Boldog Karácsonyt! 🎄🍷🎄🎁⛄❄

Eddig volt egyszerű

Mind ezidáig semmi kellemetlen tünetem nem volt, élveztem az áldott állapot minden pillanatát.

Kb. 2-3 hete kezdődött...
Ha jól rémlik lelkesen csináltam Rubint Réka kismamatornáját és épp a kitöréseket gyakoroltam, úgy tűnt jól megy. Másnapra lett egy kis izomlázam (lábak kezek, fenék) , de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Pár nap után már nem is éreztem semmit. Viszont a bal lábam úgy maradt. Eleinte nem volt vészes, csak picit fájt, főleg mikor sokat ültem vagy reggel kikászálódtam az ágyból, úgy tűnt mintha el lenne macskásodva.
Igazából 1 hete durva a helyzet, azóta nagyon sántítok eddig csak bicegtem :) Pár napja lehetett a csúcspont, mikor végigtrappoltuk az ikeát, az árkádot és este még beszaladtunk a tescoba. Na ott már minden egyes lépésnél össze kellett szorítanom a fogaimat olyan éles fájdalmat éreztem.
Vannak tippjeim hogy mi okozhatja, az tuti hogy a másik lábamnak semmi baja. Ma mérlegeltem és több mint 3 hete nem híztam egy grammot sem, szóval abba se vagyok biztos hogy a felszedett kg-ok miatt lenne.
Nincs bedagadva a lábam, visszerek sincsenek rajta. A fájdalom hirtelen bele nyilalló és többnyire össze-vissza jön. Hol a térdem, hol alatta, hol a combom, kívül-belül.... hihetetlen,de vándorol.
Szóval azt sikerült kiguglizni hogy talán a méhem vagy a kis tökmag nyomhat egy ideget (ülőidegzsába?) és ez az ami lesugárzik lábamba.
Kenegetem sport krémmel, masszíroztam kézzel-géppel, hideg-meleg vizes fürdőt is kipróbáltam, sőőőőőt valamelyik este rákentem egy adag meleg zselatint is, de semmi :D
a zselatin olyan frankón rászáradt a bőrömre, hogy úgy éreztem magam mint akinek combtól lefele begipszelték a lábát, be se tudtam hajlítani. G fogta a fejét és csak röhögött rajtam, milyen idióta vagyok :)))
Egyedül akkor nem vészes a szitu, ha jól kihúzom magam, inkább kicsit hátradőlök és eltolódik a súlypontom. Gőzöm sincs mi lesz itt még 12 hétig, nem túl rózsás a helyzet.
Ettől az apróságtól eltekintve jól vagyunk, a héten megyünk babamozizni ismét, már nagyon várjuk.

Egy mozgalmas hét

A héten megjártuk Sz dokit is a védőnő után, már vártam a leszúrást a súlyom miatt, de csak annyit mondott hogy HÚHA :)
G jó fej volt, mert megvédett, bizonygatta a dokinak hogy tényleg nem szoktam sokat enni és nyomát se látja hogy zugevő lennék, szóval volt nagy röhögés. Néztünk méhszájat és hallgattunk szívhangot is, minden a legnagyobb rendben volt.
A vércukromra azt mondta tökéletes, nem kekeckedett hogy beesik a cukor vagy ilyesmi. Egyedül a vizelet fajsúlyomat tette szóvá, szerinte nem iszok eleget és porzik a vesém.
Kaptam ferrofolgammát is, annak ellenére hogy jók lettek az értékeim, 2 naponta kell 1-et magamba tuszkolni. A poén az, hogy eddig is problémám volt az anyagcserémmel mióta terhes vagyok, a vas meg tudjuk mire képes.... Hiába ettem szilvát, sok gyümölcsöt, rostosat, tornáztam reggelente, volt hogy 3 naponta sikerült produkálni. Ezzel szemben G folyton bosszant a napi 4 kaksizásával...
Szóval örömöm határtalan, hogy még vasat is kell szednem, biztos jót tesz majd :D
Ezért úgy döntöttem bevetem a nehézágyút és elkezdek Szafi kenyeret sütni. Korábban is bevált és amikor gm étkeztem, nem tudom mi van benne ami jót tesz. Biztos a hajdina az, de tény hogy eddig csak egy 250 grammosat sütöttem és minden reggel tudtam tőle nyomni egy csavaros csokis fagyit :P

Tegnap szalagavatón voltam, nem volt könnyű alkalmi rucit találni ami még rám jön, de szerencsére megoldódott a probléma. Egész jól éreztem magam, szuper volt végre kicsit kimozdulni itthonról és emberek közé menni. Mindenki érdeklődött, kollégák, diákok, tapizták a hasam is, de nem zavart :)
Folyton azzal jöttek hogy csak úgy ragyogok a boldogságtól, jó rám nézni. Ez tényleg így van, hisz még mindig élvezem és jól viselem ezt az áldott állapotot így a 25. héten.

24 hetesen

Tegnap betöltöttem a 24 hetet, nagy mérföldkő ez az életünkben :) Hisz innentől ha bármi történik a kis pöttömkével és előbb kibújna a vártnál, napról-napra nagyobb esélye van az életben maradásra.

Túl vagyok a terheléses vércukor mérésen is, az éhgyomrim 4,4 lett.
 + pont a kórháznak hogy ők adják a glükózt és még citromlevet is kaptam, egész fincsi limonádét kevert ki a hölgy, úgy tudom vannak helyek ahol előre meg kell venni.
Viszont azt hiszem bakiztam egy picit, mert miután megittam húzóra a cukros löttyöt, sebesen hazarohantam pisi mintát adni, persze feküdtem is abban a 1,5 órában egy kicsit, de az tuti hogy többször megjártam az emeletet. Hogy most ez a plusz mozgás okozta vagy sem, nem tudom, de a 120-as cukrom 3,7 lett. Tudom, beesik a 0 perces alá, de még mindig jobb mintha 8 fölötti lett volna.
Nem tudom Sz doki mit fog szólni hozzá, holnap kiderül, mindenesetre a súlyom miatt tuti kapom majd a leszúrást. De majd viszek füldugót.
Megjártam a védőnőt is a vérvétel után. Mondanom se kell hogy felfaltam a hűtő tartalmát mielőtt mentem, mert eltelt 16 óra úgy hogy nem ettem semmit. A mérlegelésem eredménye így +3 kg a 20-24. hét között, összesen +8 kg-nál járok.  Az tény hogy ettől függetlenül a toxémia remélhetőleg nem fenyeget, mert a vérnyomásom ritka alacsony az elmúlt hónapokban. Szinte nem is megy 110/60 fölé és a pulzusom is 70 körüli.
Egyébként a vérképemben alig volt csillag, nagyon meglepődtem hogy tökéletes a vas, hemoglobin, hematokrin stb érték is, hisz nálam régóta ez a mumus, mindig rettentő alacsony. És mind ezt úgy, hogy nem szedek vasat.

Még mindig nem vettünk semmit a kiskölyöknek, bár fejben már meg van sok minden. A szobája is jelenleg úgy fest mint ahol atomrobbanás történt, de van még időnk bőven :))

Újabb ultrahang

Már nagyon vártuk ezt a napot, G szabit vett ki és mentünk wellness hétvégére,  amit még tavaly kaptunk a szüleimtől karácsonyra ( ez úton is hatalmas puszi érte <3 )
De előtte már hetekkel ezelőtt beszerveztem egy jó kis babamozizást, hogy jól induljon a reggel.
Miután átvergődtük magunkat a városon és befaltam pár kocka csokit, jöhetett a nagy találkozás.
A szonográfus hölgy nagyon kedves, alapos és figyelmes volt, minden porcikáját lemérte a mi kis Ricsikénknek. Ugyanis igaz volt a hír, valóban egy kis tökös srác lakik odabent. Mindene meg van, egészséges kis picúr, aki ma nem volt még a nasi ellenére sem eleven kedvében.
Szinte végig alukálta azt az 50 percet amit a vizsgálóban eltöltöttünk és a pofiját vagy belenyomta a méhfalba vagy a kezével eltakarta.
Kiküldtek egy kis időre, hogy nézzük meg mi van az épületben 3 emelettel fentebb, hátha egy kis lépcsőzés majd felébreszti és átfordul, de semmi..... Belustult a gyerkőc, így nem láttuk csak a fele pofiját.
Mikor megmutattam pár fotót, kaptam egy jópofa kommentet egy ismerősömtől:

Szegény madárka jól megsínylette mire meghozta ezt a babát 

Egyébként jó húsban van a gyerek, már 450 grammos, 2 hét alatt 1,5*-esérte nőtt a súlya a kis cukorborsómnak.

Az első érintés

Már az ágyikóban fekszem és próbálok álomba szenderülni, de Ricsike  izeg-mozog.

Túl vagyunk az első igazi pacsin,  végre megtapasztalhattam, milyen csodás érzés a kezemmel is érezni ahogy bent bulizik az én drága csöpp kisfiam 😍 

Remélem apucinak is meg fogja legközelebb mutatni, hogy milyen kis ficánka.

Azok a fránya kilók....

Hétfőn voltam védőnői viziten, minden a legnagyobb rendben, néztünk ismét szívhangot :)
fantasztikus volt, nagyon gyorsan megtaláltuk és olyan intenzíven hallhattuk ahogy zakatol a pici szíve, hogy szerintem dolby sorroundos a kütyü.
Keddre is volt program bőven, estére jöttek hozzánk halloweenezni, így egész nap dekoráltam a házat, sütöttem, készültem. De előtte még  a dokimhoz is be kellett ugrani egy villámvizitre.
Kaptam beutalót terheléses vércukorra, illetve nézett méhszájat is. Mindent rendben talált, most a köldököm környékén van  picúr.
Viszont le lettem kicsit cseszve, mert hogy a mérleg nyelve 20 hét alatt +5 kg-t mutat....
Szerinte ez nagyon sok, a terhesség első felében csak 1 kg-t lett volna szabad híznom.
Ezen persze kiakadtam, hisz a melleim csak 1-1 kg-val gyarapodtak, a magzatvízről meg a lepényről meg ne is beszéljünk, no meg ott van Ricsike is :)))
szóval diétára fogott. De a szerencse a szerencsétlenségben hogy a védőnő tuti nem fogja tudni elolvasni amit a kiskönyvbe írt, mert iszonyat rondán ír a dokim :P mindig perceken át fejtjük mi lehet odaírva.
Uh nem volt, helyette ő is nézett szívhangot :D elég nehezen találta meg (ráadásul szólt a rádió is a fejem mellett....no comment) persze megkaptam , hogy az a +5 kg nem könnyíti meg a helyzetét.
Azt hiszem megyek is tornázni picit....

A névmizéria

Nagyon meglepődtünk hogy kinőtt a kukac, és G legnagyobb problémája az volt, hogy nincs is fiúnevünk. Engem is nagyon zavart, hisz jó lenne már nevén szólítani a kis tökmagot.
Mint lelkes reál tanárnéni, már hetekkel ezelőtt rittyentettem egy excel táblázatot,amiben felsorolom a szóba jövő neveket, népszerűség, névnap,jelentés, becenév szerint. De G valahogy mindet sztornózta. Az összes névről vagy egy kellemetlen sztori ugrott be, vagy a közeli ismerettségünkben/rokonságban hívnak így valakit. Neki értelmes ötlete sosem volt, mindig csak poénkodott, hogy legyen RIKÁRDÓÓÓ vagy KARLOSZKA...
Aztán végül tegnap szóba került megint a téma és belátta hogy itt az ideje komolyan venni a névválasztást.
A listámra nem került fel egy név, ami nekem már kislány korom óta tetszik, a Família kft-ből imádtam a Ricsit, no meg a Richie Rich is kedvenc filmecske volt. De mikor hónapokkal ezelőtt megemlítettem, ezt a Kiss Ádám részletet kaptam az arcomba:

Ha valaki nem ismerné, egy roma asszony ordítozott így a gyerekével....Természetesen elvetettük a dolgot, egészen tegnapig :) mert hogy újra eszembe jutott, hogy mi lenne ha az kis jövevény Ricsike lenne, az már úgy se olyan populáris név.

Meglepődtem, mert G-nek nagyon is tetszett az ötlet. Rögtön nyomatta is hogy ha rossz lesz a gyerek, majd úgy szól rá hogy Ricsáááárdkaaaa :D

Aztán rágugliztunk hogy mit kell erről a névről tudni, kellemes csalódás volt, minden szuper, kivéve a névnapja, sajnos túl közel van a szülinaphoz, így majd a naptárban nem szereplőt fogjuk ünnepelni (mindent megoldunk :) )

Ja igen, és a lényeg, az egyik favorit zenekarunk, a Kovbojok is írt egy dalt ami Richárdról szól. Persze ez már csak a hab volt a tortán!

Meglepetééés

Ma volt a 20. heti genetika :)
Egy nem túl szimpatikus, szófukar arab doki volt bent, kicsit úgy éreztem összecsapta a vizsgálatot és a sokadik kérdésemre, nagy nehezen kibökte a baba nemét.
A helyzet a következő, a kis pocaklakómnak idő közben kinőtt a fütyije :D

Éreztem

Végre eljött ez a pillanat is :) most már egészen biztos, hogy Ő volt az.
Tegnap reggel, miközben épp a hajamat szárítottam, éreztem több apróbb kis rúgást odabent. Feltételezem, hogy a kis hercegemnek / hercegnőmnek nem tetszett a hajszárító erőteljes hangja, így nem tetszését fejezte ki, aminek én persze nagyon örültem!
Biztos volt már ennek előzménye, a pillangószárnyak, buborékok, bélgörcsök :D de ezek nekem olyan megfoghatatlanok, hogy inkább nem merem ráfogni hogy az, ha nem  vagyok biztos benne.
Úgy alakult a vasárnap, hogy többször is kocsiba ültem, és egy kis idő elteltével vezetés közben is ott volt ez az érzés pár másodpercre. Olyan boldog vagyok!
Már csak 3-at kell aludni és végre túl leszünk a második nagy uh-n is.

Így telnek a napjaim

Rég nem írtam, ennek az az oka hogy igazából nem történt mostanában semmi izgalmas ami a babybummal kapcsolatos.
Hétvégén esküvőre voltunk hivatalosak az ország másik végébe. Nagy nehezen sikerült összerakni egy alkalmi rucit szettet, ami feljött rám (egy cseppet megnőtt a hasam az elmúlt napokban, csak úgy szaladnak rám a kilók)
A buli pocsék volt, annyira hangos volt a zene, hogy sajnáltam szegény kis bogyót, vajon mennyit hallhat odabent?
Hazafelé beugrottunk egy kedves ismerősömhöz aki szintén kismami és van szívhangfigyelő kütyüje, megpróbáltuk megkeresni a kis tökmagot. A köldökzsinór pikk-pakk meg volt, fura susogós hangja van, onnan lehet felismerni. Aki rutintalan, az könnyen összekeverheti a szív kalapáló hangjával. No de utóbbit nem igazán találtuk meg, talán 1-2 másodpercre rábukkantunk, de a kis ficánka mindig odébb ment, így nem volt az igazi. Még mindig nem érzem Őt, pedig lassan már időszerű lenne, 18+3-nál járok, de még semmi rugdosás....tudom, elől van a méhlepény és nem vagyok egy nádszál.
Olyan marhaságokat olvasni a neten a kezdeti kis buborékokól, meg pillangószárnyak csapkodásáról....Biztos nem koncentrálok eléggé, ezért nem érzem a csillámpónik pukizását odabent.

Útközben természetesen nem hagytuk ki, hogy glamour napok voltak, így beszaladtunk még a Mammutba is beszerezni pár kismama farit, mert a pocak utat tör magának.
Meséltem már, hogy van egy szop(t)atós párnám is? Nagyon klassz vele tv-t nézni, de aludni nem az igazi, mindig elzsibbad a kezem-lábam ha átölelem.
Mivel rengeteg a szabadidőm, így ki kellett találnom valami hasznos hobbit, (sose szerettem a technika órát, de) felcsaptam a ragasztópisztolyt és elkezdtem ajtódíszeket gyártani. Az eredmény nem is olyan rossz, az ujjaimat viszont rendszeresen megpörkölöm a forró ragasztóval.

Pont 1 hét múlva kell mennem a 20. heti genetikai ultrahangra, majd akkor jelentkezem.Mindennek rendbe kell lennie a kis picurival

Vajon melyik lufi ért célba?

Ma meglátogattuk Sz dokit a rendelőjében, jól megvárakoztattak minket. Leginkább azért jöttünk hogy rákukkantsunk pöttömkére hogy jól van-e, leadtam a halom véreredményemet, valamint beszereztük az igazolást ami a magzati adókedvezményhez kell.
A doki első kérdése az volt, miután a méhszájamat megtapizta, hogy fiú vagy lány? :D
Egyből rávágtam hogy még nem tudjuk, ezért is vagyunk itt. Na neki se hiányzott több, nevetett egy hatalmasat és közölte hogy tőle aztán nem valószínű hogy megtudjuk a baba nemét.
Ebben annyira nem jó, illetve olyan kőkorszaki (manó méretű übergagyi) ultrahangja van , hogy ezzel biztosat nem fog tudni nekünk mondani. Na már forgattam is a szemeimet, faxa, majd félidős leszek mikor talán kiderül fiús vagy lányos anyuci vagyok. Az izgalmas hetek folytatódnak.
Szóval a kis tökmag olyan pici volt a kijelzőn, hogy hirtelen azt se tudtam melyik a feje, ficánkolt, járt a kis keze lába :)) Igazából beértem ennyivel is, öröm volt látni hogy jól érzi magát odabent.
De azért némi infót sikerült kicsikarni, a doki szerint nincs kukaca, legalábbis ő nem látta, de ez nem jelent semmit. Valószínű lány, de erre ne vegyünk mérget. Így marad a csodás tudatlanság továbbra is.
Búcsúzóul mikor megkérdezte hogy mikorra is vagyok kiírva, még elsütött egy poént, hogy pont akkor megy síelni :D
Felteszek egy képet, hogy lássátok  a csöppséget és a dokim arany kezét

15. hét

Semmi izgalmas nem történt velünk mostanában, csupán annyi hogy olyan vagyok mint akit kicseréltek. Nagyon pörgős napjaim vannak, állandóan sütök-főzök, mindenre van energiám. Néha-néha még becsúszik egy émelygős órácska, de nem vészes. Szerencsére minden napra jut bőven program, így nem unatkozom.
Ma például ismét a védőnőnél jártam. Kicsit aggódtam a súlyom miatt, mert hétvégén anyósékat láttuk vendégül és ment az eszem-iszom, vasárnap pedig az én szüleimnél volt szülinapi zabaparty....
Próbálj meg nem enni a tortából és odafigyelni hogy mértékkel falatozz a sok finomságból, mert másnap bizony mérlegre kell állni. Hát nem egyszerű :D
Reggel óta azon kattogtam hogy melyik a legkönnyebb cipőm, milyen ruhát vegyek fel ami pihe könnyű és nem fogok benne fázni. Ja és lehetőleg próbáljak meg itthon wc-re menni, viszont igyak is eleget, mert pisivizsgálat is lesz amit a múltkor kihagytam. Szóval nem volt könnyű dolgom :)
A mérlegelés eredménye 4 hét alatt +2 kg, amivel elégedett vagyok, reméltem hogy nem lesz több.
Vérképem meg lett dicsérve, szerinte minden eredményem tökéletes, vérnyomás, pulzus is okés volt.
Megkértem hogy ha lehet, hallgassunk szívhangot, hiszen lassan 3 hete nem láttam a picurit. Aggódva mondta hogy korai, mert a 18. héttől szokták nézni, előtte nem mindig lehet hallani és ha esetleg nem találná, akkor nehogy megijedjek. Persze engem nem zavart volna, egy próbát megér így is :)
Sikeres volt a küldetés, megtaláltuk a köldökzsinór susogós hangját és a szívhangot azért jócskán kellett keresgélni, de 2x is sikerült elcsípni. A kis lurkó nagyon mozgásba volt odabent, mindig elmenekült előlünk. A kütyü egyébként még ki is írta hogy mennyi a szívhang, de bevallom már nem emlékszem. A lényeg hogy nagyon jól vagyunk és minden a legnagyobb rendben.