Egy mozgalmas hét

A héten megjártuk Sz dokit is a védőnő után, már vártam a leszúrást a súlyom miatt, de csak annyit mondott hogy HÚHA :)
G jó fej volt, mert megvédett, bizonygatta a dokinak hogy tényleg nem szoktam sokat enni és nyomát se látja hogy zugevő lennék, szóval volt nagy röhögés. Néztünk méhszájat és hallgattunk szívhangot is, minden a legnagyobb rendben volt.
A vércukromra azt mondta tökéletes, nem kekeckedett hogy beesik a cukor vagy ilyesmi. Egyedül a vizelet fajsúlyomat tette szóvá, szerinte nem iszok eleget és porzik a vesém.
Kaptam ferrofolgammát is, annak ellenére hogy jók lettek az értékeim, 2 naponta kell 1-et magamba tuszkolni. A poén az, hogy eddig is problémám volt az anyagcserémmel mióta terhes vagyok, a vas meg tudjuk mire képes.... Hiába ettem szilvát, sok gyümölcsöt, rostosat, tornáztam reggelente, volt hogy 3 naponta sikerült produkálni. Ezzel szemben G folyton bosszant a napi 4 kaksizásával...
Szóval örömöm határtalan, hogy még vasat is kell szednem, biztos jót tesz majd :D
Ezért úgy döntöttem bevetem a nehézágyút és elkezdek Szafi kenyeret sütni. Korábban is bevált és amikor gm étkeztem, nem tudom mi van benne ami jót tesz. Biztos a hajdina az, de tény hogy eddig csak egy 250 grammosat sütöttem és minden reggel tudtam tőle nyomni egy csavaros csokis fagyit :P

Tegnap szalagavatón voltam, nem volt könnyű alkalmi rucit találni ami még rám jön, de szerencsére megoldódott a probléma. Egész jól éreztem magam, szuper volt végre kicsit kimozdulni itthonról és emberek közé menni. Mindenki érdeklődött, kollégák, diákok, tapizták a hasam is, de nem zavart :)
Folyton azzal jöttek hogy csak úgy ragyogok a boldogságtól, jó rám nézni. Ez tényleg így van, hisz még mindig élvezem és jól viselem ezt az áldott állapotot így a 25. héten.