Eltelt egy év

 

Lassan már egy éve lesz, hogy nem jelentkeztem. Valahogy feledésbe merült a blog. 

Év elején voltam ám a BMC-ben, terveztük hogy csak jó lenne megpróbálni a kistesó projektet, hisz van még néhány fagyi baba.

Elkezdtem újra a rengeteg vizsgálatot (mint tavaly) és most végre sikerült is befejeznem a köröket (bár a bakterral meggyűlt a bajom). Elvileg minden meg van, hogy kezdhessünk. A dokim már nincs ott, így egy új Sz betűs orvoshoz kerültem (ő az 5. lombikos pályafutásom alatt) , de igazából mindegy is ki csinálná, ez csak fet. A 3. napon kellene mennem és akkor kezdhetnénk, DE

• Az érettségi vizsga miatt pont lecsúsztam a júniusi indításról, júliusban pedig pont akkor megyünk nyaralni, mikorra a beültetés esne. 
• Felkértek 9-es osztályfőnöknek szeptembertől, amit elvállaltam
• Most a helyzethez képest egész kellemesek a munkahelyi körülmények, jó osztályokban tanítok, több lett a fizum
• Néha vannak G-vel hullámvölgyek, sokszor az itthoni feladatokkal és a neveléssel kapcsolatosan nem jutunk dűlőre, gyakran érzem azt, hogy nem kell nekünk még egy gyerkőc.

Szóval kérdéses, hogy lesz-e itt lombik. Nem vagyok biztos benne, pedig el kell döntenem, mert 38 éves leszek, olyan sok időm nem maradt. Nem gondolnám, hogy egy másik gyerek javítana a helyzeten, talán épp ellenkezőleg. Persze tudom, hogy valószínű úgy sem sikerülne, de csak ott motoszkál az emberben, hogy van még több fagyasztott embriónk, ott nem hagyhatom őket. Felmerült már bennem az is, hogy felajánlhatnánk más párnak donornak, de erről még nem beszélgettünk G-vel.

Ricsikém egyébként nagyon cuki, lassan véget ér a hiszti korszak és már sokszor eljátszik egyedül is, szép választékosan beszél, rengeteget fejlődött. Már kezdeget szót fogadni, de még van mit tanulnia :) 

Tavasszal végre lekerült róla a pelus is, szóval már nagyfiú. Hamarosan elballag a bölcsiből és szeptemberben kezdi az ovit.  Az orrmandula műtét után helyrejött minden, beindult a beszéd, elhagyta a szájlégzést, megszűnt a nyálcsorgás is.

Viszont vagy fél éve újra kezdődött minden, igaz már nem olyan durván, de többször horkol, nyitott szájjal alszik. Remélem nem nőtt vissza neki. Szerencsére a hallásával már nincs baj. Az ekcéma velünk van azóta is, hol durvább, hol kevésbé. Sejtelmem sincs mi okozza, voltunk már gasztrón is, csináltak újabb vérvételeket, de semmit nem mutatott. A tejmentes diéta sem vált be. Most a nyaraláson kíváncsi leszek, hogy a klímaváltozás/környezet változás milyen hatással lesz rá, volt már korábban hogy szépen elmúlt egy hétvégi utazás során a szemhéj pirossága. Tuti valami van felénk a levegőben, amire így reagál. Nem olyan rég a szüleim kertjében fogdosott egy fügefa bokrot és úgy beduzzadt a szeme, hogy nem tudta kinyitni. Kicsit rémisztő ez, hogy fogalmam sincs mikor mi vált ki nála ilyen reakciókat. 

De hát ez legyen a legnagyobb problémánk, ettől függetlenül minden rendben :)

szinvaltoszemulany egyszerűen nem tudok neked megejgyzést írni, folyton kihajít a blogger, ha kommentálok 😃 látszik hogy már ezer éve nem jártam itt. Csak annyit akartam írni, hogy aranyos vagy, hogy érdeklődtél. Néha el is felejtem, hogy van egy blogom, annyira benne vagyok ebben a mókuskerékben.