Transzferelünk

Kicsit szétszórt voltam az elmúlt pár napban... szerdán este jutott eszembe, hogy nem tettem fel utrogestant, de úgy egyáltalán nem, pedig kedden kellett volna elkezdeni. Olyan zizi vagyok mostanában :/ 

Reggel a megbeszéltek szerint mentem masszázsra, a leányzó szó szerint tetőtől-talpig átgyúrt, a lelkemnek jót tett az biztos, nagyon jól esett kicsit ellazulni.

Utána egyből indultunk is a kis bogyókért, felkeltek mind a ketten. Délre kérte a biológus és K doki is hogy menjünk. 11:30-kor betoppantunk, de a pultnál nem találták a nevem a listában, nem volt kikészítve semmi....megkérdezték hogy biztos ma kellett jönni?? Kicsit betojtam :D mondom tuti, mert már 2x is beszéltünk a biológusokkal ma. Aztán nehézkesen, de megtaláltak...nem tudom,hogy ez volt-e az oka, de kereken 2 órát vártunk, hogy bejussunk a dokihoz. Még akik utánunk jöttek, azok is előbb kerültek sorra. 

A transzferos lapon is én voltam az utolsó, a gépelt névsor alatt ott virított a tollal írt nevem.

Maga a transzfer egyébként rekord ideig tartott, 3 perc volt (a legutóbbi 15 perces szerencsétlenkedéshez ez maga volt a mennyország)

Az embriókat úgy döntöttem hogy most kivételesen nem nézem meg ,mivel G kint maradt az influenza szezon miatt. No meg amúgy is azt mondta az én férjecském, hogy majd megnézzük őket jövő hónapba ultrahangon :)

K. doki próbálta oldani a nem létező feszültséget és a párhuzamos szelők tételének a megfordításáról faggatott, miközben épp feldugta a katétert a méhembe.... szerintetek?  Tudtam értelmes választ adni?

Majdnem 3 óra volt mikor végeztünk, már alig voltak az épületben.