6 hetesen az élet

Ma értünk haza a hosszúra nyúlt, jól megérdemelt nyaralásunkból. Azért már jelentkeztek a terhesség tünetei, hangulatingadozások, émelygés, hányinger... de csak finoman.
Mivel elfogyott a progi szurim, mindenképp kellett felíratnom K dokival 1-2 hétre való adagot, így ma meglátogattuk hazafelé az intézetet. Mivel G is velem volt, úgy döntöttünk előbbre hozzuk az ultrahang időpontját :) belementek, bár a kis hölgy azt mondta nem biztos hogy látunk még valamit, mivel még korai a terhesség,csak ma töltöttem be a 6 hetet. Kivártuk a sorunkat, majdnem 3 óra telt el,mire szólítottak,  de legalább végignéztük az úszó vb selejtezőjét :)
Bejutottunk és megtörtént az utolsó kaális ultrahang! Jött a várva-várt pillanat, amikor is felénk fordították a monitort és megláttuk a mi kis csodánkat. Gyönyörű petezsák, szikhólyaggal és egy aprócska embrióval, akinek már dobogott a picike szíve. A doki kihangosította nekünk a szívhangot, majd egy egész portfóliót kaptunk a mi kis cseppünkről. Boldogságunk leírhatatlan, fantasztikus érzés hogy tényleg lakik bennem egy apróság, és hétről-hétre növekedni fog.
A kedvenc dokink ezután gratulált és megkaptuk az elbocsájtó szép üzenetet, aztán érzékeny búcsút vettünk egymástól.