A költözés

Kedves Mindenki!

Köszönöm a sok szurkolást, drukkot :)
Tegnap nagy izgalommal suhantunk föl Budapestre a szakadó esőbe, de mire felértünk kisütött a napocska.
Elég hamar szólítottak és mehettem is a kedvenc dokinkhoz. Már olvashattátok hogy milyen meglepetés ért odabent, a két kicsi blasztocitánkhoz csatlakozott egy picike 8 sejtes tesó is, így máris felcsillant a szemem a triumvirátus hallatán. Nem volt kérdéses, hogy a kis szederkénk is jön velünk, így három maszatot kaptam vissza. Hisz most mindent vagy semmit játszunk.
Nem voltam bent túl sokáig, csak a szokásos infőkat mondta el, illetve hogy lassacskán kezdjem el leépíteni a szteroidot is. K doki természetesen bólintott a babaragacsra, ő is ráírta a kartonomra és már útnak is eresztett a műtő felé.
Fizetni most semmiért nem kellett, szerencsére minden tb-re ment, fagyimanók pedig nem maradtak.

Maga a transzfer egyáltalán nem fájt, pedig még a valerianat is a kocsiban hagytam véletlenül. Kimondottan szórakozott és jó kedvű voltam egész nap.
G nagyon ügyesen vezetett haza, bukkanó és kátyu mentes volt az utunk.

Délután pihengettem, de estére tartogattam egy kis meglepit.
Ugyanis írtam egy levelet a Gólyának...
Már régóta terveztem, mert lépten-nyomon eltéved. Most egyeztettem vele hogy mi a dolga és hova is kell jönnie. Remélem odaért az üzim.
Szóval tegnap kisétáltunk egy rétre és szélnek eresztettem 2 lufit a kis levelemmel karöltve. Szerintetek az egy égi jel lehetett, hogy épp összefutottam a lufit szorongatva térdig érő gazban a nőgyógyászommal aki pont ott sétáltatta a kutyusait? :)
Remélem most már valóra válik a kívánságom