Szalagavató

Ma van az osztályom szalagavatója, 2 óra szenvedés a színpadon...
Természetesen mentem dolgozni, hisz nem akarok végig itthon lustulni.
A hasam rettenetesen fáj, érzem rajta az aprócska kis sebeket és a csütörtöki szuri után durván felpúposodott a bőröm.
Nincs még ruhám :( annyira nem foglalkoztatott a gondolat hogy Örömanya vagyok, mert csak a saját kis picurkáimra tudok gondolni.
Lyukas órám kiszöktem rucit venni az egyik kedves kolleganőmmel <3 lerendeztük fél óra alatt, vagy 10 félét felpróbáltam, és egy szolíd fekete ruci mellett döntöttünk (ami lehet dögös is a csipke és a bőrberakás miatt)
Suli után gyorsan sprinteltem haza hogy beadjam a mai adag Prolutexet, remélhetőleg már ügyesebben. Bízok benne hogy nem készülök ki, mert estére már ráncba kell szedni magamat.
Már rutinosan mindenre odafigyeltem, légtelenítés is volt. Nagyobb lendülettel szúrtam be a tűt és már tudtam hogy erősen kell nyomni. SIKERÜLT :) annyira boldog voltam, ezúttal megúsztam 1 szúrásból és nem is volt vészes, szerencsére még a helye sem fájt.
Utána rohanás a fodrászomhoz plusz még egy kis bevásárlás az esti vendégvárásra.
A szalagavató szerencsésen lement, pokoli volt végigszenvedni a műsort a színpadon állva. A tűsarkúm kikészített, már nem éreztem a lábam, a reflektor végig a szemünkbe tűzött, iszonyú forróság volt odafent (bár lehet csak a progeszteron dolgozott) Az osztályom tündéri volt, nem bőgtek le a közönség előtt, nagyon izgultak a drágák.11-ig tartott a buli, alig vártam hogy hazaérjek.