Az első ultrahang

Pörgős nap volt a mai. Az én tündéri anyukám mindig jön velem a meddősségibe, ha a férjem nem tud. Ez már szinte egy családi anya-lánya programmá nőtte ki magát. Ma sem volt másképp. Reggel 5-kor kipattant a szemem, fürdés, mosogatás, öltözés, G bogyóinak kikészítése, szokásos reggeli rituálék, aztán rohantam tankolni, pékségbe, mert mami 6:30-ra volt ide rendelve. Tűrhető időm belül felértünk Pestre, átszeltük a várost és spuriztunk fel a hegyre. Meg is jegyezte az édesanyám, hogy milyen rutinosan vezetek, mintha fővárosi csajszi lennék. Elég korán értünk fel, de szerencsére nem kellett sokat várnunk, előbbre tudtak hozni, 9-kor már túl is voltam az uh-n. A helyzet elég elszomorító volt......
Már napok óta feszítő érzésem van és az utóbbi két napban hőhullámok is gyötörtek. Azt hittem már szétpukkannak a kis tüszőcskék olyan nagyok, erre kiderül hogy a legnagyobb is csak 11 mm-es. Sok aprót látott a doki, meg egy-két dominánsabbat is,de úgy fest hogy korai volt még ez a petekukk. Kicsit el voltam kámpicsorodva a hír hallatán, de szerencsére Sz megemelte az adagomat. Most már 100 NE helyett 125 egységgel döfködhetem magam. Remélem ettől majd új erőre kapnak a kis pöttyök odabent. Eldöntöttem,mostantól annyi vizet préselek magamba mint egy teve, inni fogok éjjel nappal, hátha ez segít.

Hazafelé megálltunk a Decathlonba, vettünk unokaöcsémnek egy teleszkópos bringát, nem semmi :)
aztán irány az M3. Triplán megérte anyucit elhozni, a hazaúton felhívta a gumisomat, és leszervezett nekem egy téli gumi cserét 1 óra múlva :D szóval nyomtam neki a gázt rendesen. Illetve szerzett időpontot a fodrászomhoz is jövőhétre, mert hogy szalagavató lesz, és végzős ofő vagyok. Hát nem csodálatos? Soha jobbkor.....3 óra szenvedés a színpadon,velem az élen és mind ez mikor? Remélem a leszívás más vagy harmad napján :)
Délutáni szalagavatós próba a Művház színpadán kipipálva... a tánc katasztrófa volt :) de most nagy ívbe tojok rá, csak növesztgetem és babusgatom a tüszőcskéimet.