Ma ketten is megmutatták a kollegáim közül hogy mennyire tapintatlanok.
A mai értekezleten hivatalosan is bejelentették, hogy az eddigi 2 tanárnő mellett most egy harmadik is babát vár, ezért szeptembertől nem lesz velünk. Na most a legkedvesebb barátnőm (aki egyébként mellettem ült most is) úgy felpattant a székéből visítva és elkezdett tapsolni, ujjongani a hír hallatán, hogy a szívem szakadt meg tőle. Nem mondom hogy nem lehet örülni más boldogságának, de basszus, legyen már benne annyi empátia, hogy visszavesz egy kicsit mikor egymás képébe bámulunk, pont ő, akinek minden elmondok és tudja milyen fájdalmas nekem ez a téma.
Az ex főnököm, akinek szintén a gyereke lombikozott és rettentő sokadikra sikerült nagymamává válnia, ma odaszaladt hozzám, megfogta a vállam és szintén visítva kérdezte, hogy hallottam-e a nagy hírt. Aztán még tőlem kérdezi hogy kisfiú vagy kislány lesz-e. Hol van a tapintat az emberekből????
Utóbbi eset folytatása: Ma elnézést kért tőlem a kolléganőm :) gondolom későn kapcsolt...
Utóbbi eset folytatása: Ma elnézést kért tőlem a kolléganőm :) gondolom későn kapcsolt...
Hát igen, ismerős érzések. De szerintem annyira ne vedd ezeket a dolgokat a szívedre. Én sem tudtam odamenni a férfi kollégámhoz és annyit kinyögni, hogy gratulálok,amikor megtudtam, hogy a felesége babát vár, pedig nem rossz a viszonyunk. Én a saját munkahelyemen úgy látom, hogy bár tudják, én is milyen régóta szeretnék gyereket, vagy le se sz*rják a dolgot, vagy páran még kérdezik, hogy mi van a babaprojekttel, ami azért jól esik. Igen sajnos tapintatlan az emberek nagy része:-((
VálaszTörlésEl is hiszem hogy nehezedre esett gratulálni, ez nem önzőség, de az ember szíve ilyenkor összeszorul, hogy másnak miért sikerül? Miért én vagyok az akinek sokadikra sem?
TörlésTudom, nem szabad ilyesmivel foglalkozni, csak a kis lelkemnek esik rosszul, hogy pont olyan okozza ezt a kis lelki traumát, aki közel áll hozzám (és valószínű nem is sejti hogy ez milyen rosszul esik)
A másik kollégának meg illene tudnia hogy min megyek keresztül, hisz a lánya is átélte ezt, évekig lombikoztak, akkoriban ő is savanyú képet vágott minden terhes nőre. Ehhez képest feszt az unokáiról meg az állapotos menyéről mesél vigyorogva. Sebaj, beveszem a leszarom tablettát és szokás szerint felveszem a műmosolyom, csak ez ma egy pindurkát felzaklatott. Kényes téma ez egy munkahelyen, sokszor érzem hogy már lemondtak arról hogy nekem valaha is sikerülni fog.
Azt akartam is írni még, hogy az ex főnöködtől ez viszont szerintem is bunkóság:-(( Sajnos azt érzem, hogy aki nem ugyanabban a cipőben van, mint mi, az nem is tudja igazán, mit élünk át valójában:-((
Törlésigen, az volt, de majd visszakapja az élettől valamikor :) ti most parkolópályán vagytok lombik terén? Vagy csak nem frissíted a blogodat?
TörlésNem is nagyon frissítem, és igen eddig leálltunk, de pont ma beszéltem a nődokimal, elkezdem intézni a szükséges vizsgálatokat.
VálaszTörléshelyes, ügyes legyél aztán hajrá :) töltődj fel a nyári szünetben mert szükség lesz rá
TörlésKöszi, aranyos vagy, neked is jó pihenést kívánok:-))
VálaszTörlés