Még mindig itthon betegen

Ma végre egy hét után kimozdultam itthonról, eljött a várva várt tabló fotózás ideje. Kő kemény 5 napig voltam lázas, de még nem vagyok formában most sem.  Reggel a fodrászomnál nyitottam, hát ő sincs formában, mert kaptam egy puli stylet :D elég viccesen szárította be a hajam, ráadásul csúszás is volt, így épphogy odaértem megbeszélt helyre, nagy nehezem összekapartam az osztályomat és elindultunk a stúdióba.

 A nagy rohanásba természetesen elfelejtettem kisminkelni magam, vannak elképzeléseim milyen fejem lesz a képeken. A szemem csodaszép volt és beesett, a bőröm pedig olyan kis szürke, sápadtka, élettelen, de még mindig jobban néztem ki mint egy héttel korábban. Legalább már a lázam elmúlt.

Miután letudtuk a fotózást, gondoltam beszaladok a dokimhoz és elkérem a táppénzespapíromat is.

Lefagytam amikor beléptem a rendelőbe, minimum 20-an voltak előttem és ebből 19 kreolbőrű gyapotszedő volt, az az 1 pedig a hófehér kolleganőm :)

a város magasabb presztízsű környékén lakunk, de az orvosi rendelőhöz valamiért hozzácsapták a gettó lakóit is. Szóval ebben a fantasztikus miliőben kellett túlélnünk majdnem 2 óra várakozást. A kis bevándorlóink majdnem szétkapták a rendelőt, folyamatosan ment a balhé, hogy ki ki után következik, meddig van már bent stb... Persze mi jól eldumáltunk, de az a bűz és az a sok koszos ember. Rajtunk kívül egyébként senki sem volt beteg, legalábbis nem látszódott. Volt aki azért jött, mert lekéste a melós járatot és kellett neki igazolás, volt akinek a közmunkához kellett papír. Volt aki csak beszélgetni jött be.... fura lények ezek.
A dokinéni aranyos volt, meghallgatott és azt javasolta még ne menjek vissza dolgozni, nem tiszta a tüdőm. Szóval még 1 napot maradok. Nem szeretném ha lenne bármilyen szövődménye, és emiatt csúszna a lombik.

Jövőhéten már megyünk konzultációra K dokihoz :) annyira várom már.