Acélváros

Eljött a mi napunk, végre találkozhattunk újdonsült andrológusunkkal. Cirka 230 km-t utaztunk ma, de nyugodt szívvel távoztunk tőle.
Roppant szimpatikus volt a doki, egy korombeli srácot kell elképzelni, aki iszonyatosan közvetlen, jópofa és szerintem szakmailag is kiváló.
G-vel egyáltalán nem éreztük magunkat kellemetlenül, sem feszélyezve.
Előadtuk neki az elmúlt 1 év történését részletesen, lépésről lépésre. Kb 1 órát beszélgettünk, menet közbe kiküldtek a srácok, mert  gumikesztyűs tapogatós vizsgálat következett :)
Hazafelé már a kocsiban mesélte G, hogy a bal heréje picit kisebb mint a jobb. Erről egyből mindkettőnknek a Fürgerókalábak ismert slágere jutott eszünkbe :)
Na de viccet félretéve, jól sikerült a beszélgetés. A netes vitaminom nagyon tetszett a dokinak, azt mondta szuper ár érték arány, szedjük nyugodtan. Látványos javulás viszont valószínű sosem lesz a bogyóktól, szerezhetünk akármit, százezreket is költhetünk rá, ha eddig nem javult, ezután sem fog. Valószínű még magzati korban történhetett valami, amikor a drágám golyói leszálltak, de ezen úgy sem lehet változtatni. Műteni nem érdemes, hisz lehet nincs is mit, szerencsések vagyunk hogy ilyen jó minőségűek a spermiumok, csak sajnos kevesen vannak, de azok kiválóak. Szóval örüljünk annak amink van, és türelem,sikerülni fog, igaz lombikkal, de nincs akadálya.
Beszélt még egy genetikai vizsgálatról, az y kromoszóma mikrodelécióról. Elég drága vizsgálat, ha itt lenne a gond, akkor okozhatja ez is, viszont fölösleges egyenlőre megcsináltatni, mert ha itt a gond,akkor is csak a lombik marad. Max ha fiúnk lesz,az örökölheti.
Szóval türelmesen várunk, várjuk a márciust.