Csillagok háborúja

Ma meg volt a 32. heti vérvételem is, elbicegtem a kórházba és bevetettem a szokásos trükkömet. Mindig befizetek a centrumlabhoz egy bónusz vizsgálatra (most pl. TSH-t néztünk) így soron kívül mehettem a vérvételre. Ilyenkor mindig dühösen és felháborodva néznek rám a sorban várakozók hogy besunnyogok előttük, ők meg már órák óta várnak hogy bejussanak :D
Na a lényeg hogy csillaghullás volt, mert a vérképem elég vicces, 11 *-os lett.
Remélem így az áldott állapotom vége felé ez félig-meddig normálisnak mondható. Jövőhéten kiderül mit mond a doki, mert most síelni ment.
A CRP-re számítottam hogy magas lesz, mert a lábam tuti be van gyulladva, a múlt héten 2 napig nem fájt, ma másnapra már a jobb lábam kezdett rá, ami eddig hibátlan volt.....Gondolom a fehérvérsejt is emiatt magasabb, meg a többi érték is ezért van elcsúszva,
A vas is siralmas lett, pedig 2-3 naponta szedem éhgyomorra a tablettát, de holnaptól minden nap beveszek majd egyet.
A TSH-m sose volt ilyen alacsony, 1,1 lett, imádlak terhesség :))))
Még 55 nap és szülünk <3

30 hetes uh

Tegnap kipipáltuk a 30. heti ultrahangot is. Minden rendben a picúrral, egészséges az uh alapján, még mindig fejvégű és a méhlepényem se kezdett el szerencsére öregedni.
1725 grammra saccolták a méretei alapján. Kicsit meghökkentem, hogy a fejátmérőjét több mint 3 héttel nagyobbnak mérték az átlagtól :D tudom, tudom, a gének meg a sok ész...
szóval szép nagy okos feje lesz az már biztos.
Voltam a héten védőnőnél is, meg lettem dicsérve hogy nem híztam csak 1 kg-t 6 hét alatt (pedig még karácsony is volt és sütiáradat)
2 hét múlva meg fog látogatni minket, remélem addigra teljesen kész lesz a kis tökmag szobája.
A lábam hol így vagy hol úgy... Volt már sokkal rosszabb is, de szerintem ez már így marad, nincs tuti recept. Néha visszasírom azt a 3 örömteli cataflamos napot :)))

Ezen is túl vagyunk :)

diclofenac vs. 3. trimeszter

Szerdán voltunk a szokásos havi nőgyogyós magánrendelésen. Eddig mindig panaszmentes voltam, de ezúttal mikor rákérdezett hogy vagyok, kénytelen voltam elregélni, mi van a lábammal. Elcsoszogtam vetkőzni, felfeküdtem és alaposan végignézte a virgácsaimat. Nincs bedagadva, nincs visszerem.... szerinte is az a legvalószínűbb, hogy a baba vagy a méhem nyom egy idegszálat a medencémben ami bedurranhatott. Annál is inkább, mert már nem csak a bal lábamba sugárzik a fájdalom, de a bal kezem is elkezdett zsibbadni.....Neurológushoz nincs értelme mennem, mert nem tudnak velem mit kezdeni,  meg se tudják állapítani a nyavajámat, hisz röntgen is kizárva.
Mondtam neki hogy én el vagyok így, nehéz mászkálni, de csak kibírom márciusig.

Végül volt egy ötlete, azt mondta szedjek diclofenacot, igaz a 3. trimeszterben már szigorúan tilos (megnyugtató hogy még nagyon az elején vagyok, 28-29. hét) A gond az, hogy a magzat is kap belőle, de mérlegelnie kellett és csak annyit mondott 2 hétig ne szüljek meg, akkor minden rendben lesz, addigra ugyanis kiürül az a dózis amit bevettem.

A lényeg ha jól értettem: a babának a szívében ilyenkor még a két kamra között nyitva van egy ér. Viszont amikor megszületnek, elméletileg (egészséges nem koraszülött csecsemőknél) ennek magától záródnia kellene. Itt jön a képbe a diclofenac, ami ha még nem ürült ki kellően, akkor meggátolja hogy ez az ér bezáródjon, ezáltal keveredhet a két kamrában az új és használt vér, ami gondot okoz.

Egyébként azt is mondta hogy szokták terheseknél terápiásan alkalmazni ezt a gyógyszert pont olyan szívbetegségnél ahol azt szeretnék hogy ne záródjon ez az ér. Gondolom ott súlyosabb szívproblémát kezelnek vele.

Szóval röviden ennyi, 3 szem cataflamot engedélyezett összesen Sz. doki (3x50 mg) ami nem valami sok, régen a menstruációs görcsöknél volt hogy egy nap beszedtem ennyit, de azért most más a szitu.
A baj ott kezdődik, hogy ma kell bevennem a 3. szemet és még mindig ugyanúgy fáj a lábam :(
Mikor beszedem, 5-6 óráig egész jó a helyzet, érzem a fájdalomcsillapító hatást, de aztán minden a régi.
Teljesen tanácstalan vagyok, pihenni pihenni pihenni...
Ma az az ötletem támadt, hogy a jobb oldalamon fogok feküdni, mert lehet az se használ hogy augusztus óta csak a bal oldalamat terhelem fekvésnél, így elnyomom az ideget mikor pihenhetne is. Remélem azért lesz egy kis javulás :(

Moziztunk

Ugyan már fél lábbal a 3. trimeszterben járunk, de újra találkozhattunk a mi kis csodánkkal.
Annyira kapkodósra sikerült az indulás, hogy se mandarint, se csokit, semmit nem vittem magammal. Komplikált utunk volt, menet közben elkezdett szakadni a hó és az se segített hogy pár nap van már csak karácsonyig.
De az ultrahang minden perce kárpótolt minket ezért. A kis tökmag most jobban mutatta magát mint legutóbb, szépen látszódott a pofija (igaz a kezét állandóan az arca elé tette, de azért sikerült onnan lecsalogatni) nyugodt gyerek, már sokkal kevesebbet rúg, mint korábban és 1240 grammos.
Azt is megcsodálhattuk, hogy mi van a lába között, szerencsére még mindig nem változtatott nemet :) Mikor elküldtem egy kedves ismerősömnek a bizonyítékot, hogy garantáltan kukacos az én kisfiam, azt a tippet kaptam hogy hívjuk inkább Rocco-nak, mert olyan nagy neki :D
Csak a pofiról töltök fel képet, a másik sajnos korhatáros és nem publikus.

Hazafelé jövet beszereztünk egy szuper pelenkázó komódot, baglyok vannak rajta és hatalmas. IMÁDOM :)
Nem akartam nagyon használt dolgokat venni, mert ennyit megérdemel ez a kis tökmag, de nem tudtam ott hagyni, beleszerettem. Persze a világ végére kellett érte menni, eltévedtünk a fővárosban, sötétben karácsony előtt kacsáztunk a szakadó hóesésben, hátul a csodakomód betakart mindent.... de hősiesen este fél 11-re hazaértünk. Szegény G is megkínlódott mire a 35 kg-os nagy dög bútort egymaga becipelte, igazi férfi.
A lábam mintha kicsit jobb lenne, de még mindig nem az igazi. Ha így maradok simán kibírom a márciust, csak pihentetni kellene, ami azért nem könnyű így a sok sütés-főzés közepén.

Ha addig nem jelentkeznék, mindenkinek azt kívánom, teljenek szeretetben, boldogságban az ünnepek, tessék betenni karácsonyi zenét és közösen fát díszíteni, estére pedig forralt bort szürcsölgetve, bejglit eszegetve összebújni. Boldog Karácsonyt! 🎄🍷🎄🎁⛄❄

Eddig volt egyszerű

Mind ezidáig semmi kellemetlen tünetem nem volt, élveztem az áldott állapot minden pillanatát.

Kb. 2-3 hete kezdődött...
Ha jól rémlik lelkesen csináltam Rubint Réka kismamatornáját és épp a kitöréseket gyakoroltam, úgy tűnt jól megy. Másnapra lett egy kis izomlázam (lábak kezek, fenék) , de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Pár nap után már nem is éreztem semmit. Viszont a bal lábam úgy maradt. Eleinte nem volt vészes, csak picit fájt, főleg mikor sokat ültem vagy reggel kikászálódtam az ágyból, úgy tűnt mintha el lenne macskásodva.
Igazából 1 hete durva a helyzet, azóta nagyon sántítok eddig csak bicegtem :) Pár napja lehetett a csúcspont, mikor végigtrappoltuk az ikeát, az árkádot és este még beszaladtunk a tescoba. Na ott már minden egyes lépésnél össze kellett szorítanom a fogaimat olyan éles fájdalmat éreztem.
Vannak tippjeim hogy mi okozhatja, az tuti hogy a másik lábamnak semmi baja. Ma mérlegeltem és több mint 3 hete nem híztam egy grammot sem, szóval abba se vagyok biztos hogy a felszedett kg-ok miatt lenne.
Nincs bedagadva a lábam, visszerek sincsenek rajta. A fájdalom hirtelen bele nyilalló és többnyire össze-vissza jön. Hol a térdem, hol alatta, hol a combom, kívül-belül.... hihetetlen,de vándorol.
Szóval azt sikerült kiguglizni hogy talán a méhem vagy a kis tökmag nyomhat egy ideget (ülőidegzsába?) és ez az ami lesugárzik lábamba.
Kenegetem sport krémmel, masszíroztam kézzel-géppel, hideg-meleg vizes fürdőt is kipróbáltam, sőőőőőt valamelyik este rákentem egy adag meleg zselatint is, de semmi :D
a zselatin olyan frankón rászáradt a bőrömre, hogy úgy éreztem magam mint akinek combtól lefele begipszelték a lábát, be se tudtam hajlítani. G fogta a fejét és csak röhögött rajtam, milyen idióta vagyok :)))
Egyedül akkor nem vészes a szitu, ha jól kihúzom magam, inkább kicsit hátradőlök és eltolódik a súlypontom. Gőzöm sincs mi lesz itt még 12 hétig, nem túl rózsás a helyzet.
Ettől az apróságtól eltekintve jól vagyunk, a héten megyünk babamozizni ismét, már nagyon várjuk.

Egy mozgalmas hét

A héten megjártuk Sz dokit is a védőnő után, már vártam a leszúrást a súlyom miatt, de csak annyit mondott hogy HÚHA :)
G jó fej volt, mert megvédett, bizonygatta a dokinak hogy tényleg nem szoktam sokat enni és nyomát se látja hogy zugevő lennék, szóval volt nagy röhögés. Néztünk méhszájat és hallgattunk szívhangot is, minden a legnagyobb rendben volt.
A vércukromra azt mondta tökéletes, nem kekeckedett hogy beesik a cukor vagy ilyesmi. Egyedül a vizelet fajsúlyomat tette szóvá, szerinte nem iszok eleget és porzik a vesém.
Kaptam ferrofolgammát is, annak ellenére hogy jók lettek az értékeim, 2 naponta kell 1-et magamba tuszkolni. A poén az, hogy eddig is problémám volt az anyagcserémmel mióta terhes vagyok, a vas meg tudjuk mire képes.... Hiába ettem szilvát, sok gyümölcsöt, rostosat, tornáztam reggelente, volt hogy 3 naponta sikerült produkálni. Ezzel szemben G folyton bosszant a napi 4 kaksizásával...
Szóval örömöm határtalan, hogy még vasat is kell szednem, biztos jót tesz majd :D
Ezért úgy döntöttem bevetem a nehézágyút és elkezdek Szafi kenyeret sütni. Korábban is bevált és amikor gm étkeztem, nem tudom mi van benne ami jót tesz. Biztos a hajdina az, de tény hogy eddig csak egy 250 grammosat sütöttem és minden reggel tudtam tőle nyomni egy csavaros csokis fagyit :P

Tegnap szalagavatón voltam, nem volt könnyű alkalmi rucit találni ami még rám jön, de szerencsére megoldódott a probléma. Egész jól éreztem magam, szuper volt végre kicsit kimozdulni itthonról és emberek közé menni. Mindenki érdeklődött, kollégák, diákok, tapizták a hasam is, de nem zavart :)
Folyton azzal jöttek hogy csak úgy ragyogok a boldogságtól, jó rám nézni. Ez tényleg így van, hisz még mindig élvezem és jól viselem ezt az áldott állapotot így a 25. héten.

24 hetesen

Tegnap betöltöttem a 24 hetet, nagy mérföldkő ez az életünkben :) Hisz innentől ha bármi történik a kis pöttömkével és előbb kibújna a vártnál, napról-napra nagyobb esélye van az életben maradásra.

Túl vagyok a terheléses vércukor mérésen is, az éhgyomrim 4,4 lett.
 + pont a kórháznak hogy ők adják a glükózt és még citromlevet is kaptam, egész fincsi limonádét kevert ki a hölgy, úgy tudom vannak helyek ahol előre meg kell venni.
Viszont azt hiszem bakiztam egy picit, mert miután megittam húzóra a cukros löttyöt, sebesen hazarohantam pisi mintát adni, persze feküdtem is abban a 1,5 órában egy kicsit, de az tuti hogy többször megjártam az emeletet. Hogy most ez a plusz mozgás okozta vagy sem, nem tudom, de a 120-as cukrom 3,7 lett. Tudom, beesik a 0 perces alá, de még mindig jobb mintha 8 fölötti lett volna.
Nem tudom Sz doki mit fog szólni hozzá, holnap kiderül, mindenesetre a súlyom miatt tuti kapom majd a leszúrást. De majd viszek füldugót.
Megjártam a védőnőt is a vérvétel után. Mondanom se kell hogy felfaltam a hűtő tartalmát mielőtt mentem, mert eltelt 16 óra úgy hogy nem ettem semmit. A mérlegelésem eredménye így +3 kg a 20-24. hét között, összesen +8 kg-nál járok.  Az tény hogy ettől függetlenül a toxémia remélhetőleg nem fenyeget, mert a vérnyomásom ritka alacsony az elmúlt hónapokban. Szinte nem is megy 110/60 fölé és a pulzusom is 70 körüli.
Egyébként a vérképemben alig volt csillag, nagyon meglepődtem hogy tökéletes a vas, hemoglobin, hematokrin stb érték is, hisz nálam régóta ez a mumus, mindig rettentő alacsony. És mind ezt úgy, hogy nem szedek vasat.

Még mindig nem vettünk semmit a kiskölyöknek, bár fejben már meg van sok minden. A szobája is jelenleg úgy fest mint ahol atomrobbanás történt, de van még időnk bőven :))

Újabb ultrahang

Már nagyon vártuk ezt a napot, G szabit vett ki és mentünk wellness hétvégére,  amit még tavaly kaptunk a szüleimtől karácsonyra ( ez úton is hatalmas puszi érte <3 )
De előtte már hetekkel ezelőtt beszerveztem egy jó kis babamozizást, hogy jól induljon a reggel.
Miután átvergődtük magunkat a városon és befaltam pár kocka csokit, jöhetett a nagy találkozás.
A szonográfus hölgy nagyon kedves, alapos és figyelmes volt, minden porcikáját lemérte a mi kis Ricsikénknek. Ugyanis igaz volt a hír, valóban egy kis tökös srác lakik odabent. Mindene meg van, egészséges kis picúr, aki ma nem volt még a nasi ellenére sem eleven kedvében.
Szinte végig alukálta azt az 50 percet amit a vizsgálóban eltöltöttünk és a pofiját vagy belenyomta a méhfalba vagy a kezével eltakarta.
Kiküldtek egy kis időre, hogy nézzük meg mi van az épületben 3 emelettel fentebb, hátha egy kis lépcsőzés majd felébreszti és átfordul, de semmi..... Belustult a gyerkőc, így nem láttuk csak a fele pofiját.
Mikor megmutattam pár fotót, kaptam egy jópofa kommentet egy ismerősömtől:

Szegény madárka jól megsínylette mire meghozta ezt a babát 

Egyébként jó húsban van a gyerek, már 450 grammos, 2 hét alatt 1,5*-esérte nőtt a súlya a kis cukorborsómnak.

Az első érintés

Már az ágyikóban fekszem és próbálok álomba szenderülni, de Ricsike  izeg-mozog.

Túl vagyunk az első igazi pacsin,  végre megtapasztalhattam, milyen csodás érzés a kezemmel is érezni ahogy bent bulizik az én drága csöpp kisfiam 😍 

Remélem apucinak is meg fogja legközelebb mutatni, hogy milyen kis ficánka.

Azok a fránya kilók....

Hétfőn voltam védőnői viziten, minden a legnagyobb rendben, néztünk ismét szívhangot :)
fantasztikus volt, nagyon gyorsan megtaláltuk és olyan intenzíven hallhattuk ahogy zakatol a pici szíve, hogy szerintem dolby sorroundos a kütyü.
Keddre is volt program bőven, estére jöttek hozzánk halloweenezni, így egész nap dekoráltam a házat, sütöttem, készültem. De előtte még  a dokimhoz is be kellett ugrani egy villámvizitre.
Kaptam beutalót terheléses vércukorra, illetve nézett méhszájat is. Mindent rendben talált, most a köldököm környékén van  picúr.
Viszont le lettem kicsit cseszve, mert hogy a mérleg nyelve 20 hét alatt +5 kg-t mutat....
Szerinte ez nagyon sok, a terhesség első felében csak 1 kg-t lett volna szabad híznom.
Ezen persze kiakadtam, hisz a melleim csak 1-1 kg-val gyarapodtak, a magzatvízről meg a lepényről meg ne is beszéljünk, no meg ott van Ricsike is :)))
szóval diétára fogott. De a szerencse a szerencsétlenségben hogy a védőnő tuti nem fogja tudni elolvasni amit a kiskönyvbe írt, mert iszonyat rondán ír a dokim :P mindig perceken át fejtjük mi lehet odaírva.
Uh nem volt, helyette ő is nézett szívhangot :D elég nehezen találta meg (ráadásul szólt a rádió is a fejem mellett....no comment) persze megkaptam , hogy az a +5 kg nem könnyíti meg a helyzetét.
Azt hiszem megyek is tornázni picit....

A névmizéria

Nagyon meglepődtünk hogy kinőtt a kukac, és G legnagyobb problémája az volt, hogy nincs is fiúnevünk. Engem is nagyon zavart, hisz jó lenne már nevén szólítani a kis tökmagot.
Mint lelkes reál tanárnéni, már hetekkel ezelőtt rittyentettem egy excel táblázatot,amiben felsorolom a szóba jövő neveket, népszerűség, névnap,jelentés, becenév szerint. De G valahogy mindet sztornózta. Az összes névről vagy egy kellemetlen sztori ugrott be, vagy a közeli ismerettségünkben/rokonságban hívnak így valakit. Neki értelmes ötlete sosem volt, mindig csak poénkodott, hogy legyen RIKÁRDÓÓÓ vagy KARLOSZKA...
Aztán végül tegnap szóba került megint a téma és belátta hogy itt az ideje komolyan venni a névválasztást.
A listámra nem került fel egy név, ami nekem már kislány korom óta tetszik, a Família kft-ből imádtam a Ricsit, no meg a Richie Rich is kedvenc filmecske volt. De mikor hónapokkal ezelőtt megemlítettem, ezt a Kiss Ádám részletet kaptam az arcomba:

Ha valaki nem ismerné, egy roma asszony ordítozott így a gyerekével....Természetesen elvetettük a dolgot, egészen tegnapig :) mert hogy újra eszembe jutott, hogy mi lenne ha az kis jövevény Ricsike lenne, az már úgy se olyan populáris név.

Meglepődtem, mert G-nek nagyon is tetszett az ötlet. Rögtön nyomatta is hogy ha rossz lesz a gyerek, majd úgy szól rá hogy Ricsáááárdkaaaa :D

Aztán rágugliztunk hogy mit kell erről a névről tudni, kellemes csalódás volt, minden szuper, kivéve a névnapja, sajnos túl közel van a szülinaphoz, így majd a naptárban nem szereplőt fogjuk ünnepelni (mindent megoldunk :) )

Ja igen, és a lényeg, az egyik favorit zenekarunk, a Kovbojok is írt egy dalt ami Richárdról szól. Persze ez már csak a hab volt a tortán!

Meglepetééés

Ma volt a 20. heti genetika :)
Egy nem túl szimpatikus, szófukar arab doki volt bent, kicsit úgy éreztem összecsapta a vizsgálatot és a sokadik kérdésemre, nagy nehezen kibökte a baba nemét.
A helyzet a következő, a kis pocaklakómnak idő közben kinőtt a fütyije :D

Éreztem

Végre eljött ez a pillanat is :) most már egészen biztos, hogy Ő volt az.
Tegnap reggel, miközben épp a hajamat szárítottam, éreztem több apróbb kis rúgást odabent. Feltételezem, hogy a kis hercegemnek / hercegnőmnek nem tetszett a hajszárító erőteljes hangja, így nem tetszését fejezte ki, aminek én persze nagyon örültem!
Biztos volt már ennek előzménye, a pillangószárnyak, buborékok, bélgörcsök :D de ezek nekem olyan megfoghatatlanok, hogy inkább nem merem ráfogni hogy az, ha nem  vagyok biztos benne.
Úgy alakult a vasárnap, hogy többször is kocsiba ültem, és egy kis idő elteltével vezetés közben is ott volt ez az érzés pár másodpercre. Olyan boldog vagyok!
Már csak 3-at kell aludni és végre túl leszünk a második nagy uh-n is.

Így telnek a napjaim

Rég nem írtam, ennek az az oka hogy igazából nem történt mostanában semmi izgalmas ami a babybummal kapcsolatos.
Hétvégén esküvőre voltunk hivatalosak az ország másik végébe. Nagy nehezen sikerült összerakni egy alkalmi rucit szettet, ami feljött rám (egy cseppet megnőtt a hasam az elmúlt napokban, csak úgy szaladnak rám a kilók)
A buli pocsék volt, annyira hangos volt a zene, hogy sajnáltam szegény kis bogyót, vajon mennyit hallhat odabent?
Hazafelé beugrottunk egy kedves ismerősömhöz aki szintén kismami és van szívhangfigyelő kütyüje, megpróbáltuk megkeresni a kis tökmagot. A köldökzsinór pikk-pakk meg volt, fura susogós hangja van, onnan lehet felismerni. Aki rutintalan, az könnyen összekeverheti a szív kalapáló hangjával. No de utóbbit nem igazán találtuk meg, talán 1-2 másodpercre rábukkantunk, de a kis ficánka mindig odébb ment, így nem volt az igazi. Még mindig nem érzem Őt, pedig lassan már időszerű lenne, 18+3-nál járok, de még semmi rugdosás....tudom, elől van a méhlepény és nem vagyok egy nádszál.
Olyan marhaságokat olvasni a neten a kezdeti kis buborékokól, meg pillangószárnyak csapkodásáról....Biztos nem koncentrálok eléggé, ezért nem érzem a csillámpónik pukizását odabent.

Útközben természetesen nem hagytuk ki, hogy glamour napok voltak, így beszaladtunk még a Mammutba is beszerezni pár kismama farit, mert a pocak utat tör magának.
Meséltem már, hogy van egy szop(t)atós párnám is? Nagyon klassz vele tv-t nézni, de aludni nem az igazi, mindig elzsibbad a kezem-lábam ha átölelem.
Mivel rengeteg a szabadidőm, így ki kellett találnom valami hasznos hobbit, (sose szerettem a technika órát, de) felcsaptam a ragasztópisztolyt és elkezdtem ajtódíszeket gyártani. Az eredmény nem is olyan rossz, az ujjaimat viszont rendszeresen megpörkölöm a forró ragasztóval.

Pont 1 hét múlva kell mennem a 20. heti genetikai ultrahangra, majd akkor jelentkezem.Mindennek rendbe kell lennie a kis picurival

Vajon melyik lufi ért célba?

Ma meglátogattuk Sz dokit a rendelőjében, jól megvárakoztattak minket. Leginkább azért jöttünk hogy rákukkantsunk pöttömkére hogy jól van-e, leadtam a halom véreredményemet, valamint beszereztük az igazolást ami a magzati adókedvezményhez kell.
A doki első kérdése az volt, miután a méhszájamat megtapizta, hogy fiú vagy lány? :D
Egyből rávágtam hogy még nem tudjuk, ezért is vagyunk itt. Na neki se hiányzott több, nevetett egy hatalmasat és közölte hogy tőle aztán nem valószínű hogy megtudjuk a baba nemét.
Ebben annyira nem jó, illetve olyan kőkorszaki (manó méretű übergagyi) ultrahangja van , hogy ezzel biztosat nem fog tudni nekünk mondani. Na már forgattam is a szemeimet, faxa, majd félidős leszek mikor talán kiderül fiús vagy lányos anyuci vagyok. Az izgalmas hetek folytatódnak.
Szóval a kis tökmag olyan pici volt a kijelzőn, hogy hirtelen azt se tudtam melyik a feje, ficánkolt, járt a kis keze lába :)) Igazából beértem ennyivel is, öröm volt látni hogy jól érzi magát odabent.
De azért némi infót sikerült kicsikarni, a doki szerint nincs kukaca, legalábbis ő nem látta, de ez nem jelent semmit. Valószínű lány, de erre ne vegyünk mérget. Így marad a csodás tudatlanság továbbra is.
Búcsúzóul mikor megkérdezte hogy mikorra is vagyok kiírva, még elsütött egy poént, hogy pont akkor megy síelni :D
Felteszek egy képet, hogy lássátok  a csöppséget és a dokim arany kezét

15. hét

Semmi izgalmas nem történt velünk mostanában, csupán annyi hogy olyan vagyok mint akit kicseréltek. Nagyon pörgős napjaim vannak, állandóan sütök-főzök, mindenre van energiám. Néha-néha még becsúszik egy émelygős órácska, de nem vészes. Szerencsére minden napra jut bőven program, így nem unatkozom.
Ma például ismét a védőnőnél jártam. Kicsit aggódtam a súlyom miatt, mert hétvégén anyósékat láttuk vendégül és ment az eszem-iszom, vasárnap pedig az én szüleimnél volt szülinapi zabaparty....
Próbálj meg nem enni a tortából és odafigyelni hogy mértékkel falatozz a sok finomságból, mert másnap bizony mérlegre kell állni. Hát nem egyszerű :D
Reggel óta azon kattogtam hogy melyik a legkönnyebb cipőm, milyen ruhát vegyek fel ami pihe könnyű és nem fogok benne fázni. Ja és lehetőleg próbáljak meg itthon wc-re menni, viszont igyak is eleget, mert pisivizsgálat is lesz amit a múltkor kihagytam. Szóval nem volt könnyű dolgom :)
A mérlegelés eredménye 4 hét alatt +2 kg, amivel elégedett vagyok, reméltem hogy nem lesz több.
Vérképem meg lett dicsérve, szerinte minden eredményem tökéletes, vérnyomás, pulzus is okés volt.
Megkértem hogy ha lehet, hallgassunk szívhangot, hiszen lassan 3 hete nem láttam a picurit. Aggódva mondta hogy korai, mert a 18. héttől szokták nézni, előtte nem mindig lehet hallani és ha esetleg nem találná, akkor nehogy megijedjek. Persze engem nem zavart volna, egy próbát megér így is :)
Sikeres volt a küldetés, megtaláltuk a köldökzsinór susogós hangját és a szívhangot azért jócskán kellett keresgélni, de 2x is sikerült elcsípni. A kis lurkó nagyon mozgásba volt odabent, mindig elmenekült előlünk. A kütyü egyébként még ki is írta hogy mennyi a szívhang, de bevallom már nem emlékszem. A lényeg hogy nagyon jól vagyunk és minden a legnagyobb rendben.

kombinált teszt

Délelőtt már hívtam a Czeizel Intézetet, hogy mégis mikor tervezik küldeni a vv eredményemet, mert jó lenne tudni mit sugallnak a számok. A pasas azt mondta a telefonba hogy 5-10 munkanap szokott lenni..... cseppet kiakadtam, hisz ha felmegyek személyesen 1,5 óra alatt kész. Szerencsére délután  megkaptam sms-ben a kódot és remegő kézzel nyitottam meg a leletemet.
Jelentem, az 1:208-as arányt sikerült feltornászni 1:9554-re :)

Minden a legnagyobb rendben van, így már fantasztikus ez a nap, boldogság és nyugalom öntötte el a pici szívecskémet.

El is felejtettem írni, hogy a TSH-m milyen szuper lett, 1,3-ra lement, sosem volt még ilyen jó, csak 3 kósza * lett a vérképemen, de egyik sem vészes. 

Ma hívott a védőnő is, aranyos volt, érdeklődött hogy hogy vagyok, illetve hogy eljöjjön-e hozzám holnap látogatóba. Leráztam, mert szerintem korai még :))) ugyan mit tudnánk beszélni még a 13. héten? Szóval tolom még a háztűz nézőt picit.

Már megint egy újabb pénzlehúzás

Nagy izgalommal vártam a mai ultrahangot a helyi (nevet direkt nem írok) magán uh központba.
Ugyebár másfél nappal ezelőtt elmentem az sztk-ba 12. heti uh-ra, ahol nagyon szép eredményeket kaptam. Csúcs szuper gép van ott is, hisz pár éve újították fel a nőgyógyászati részleget.
A mérések eredményét leírtam a legutóbbi posztomban, biztos olvastátok, gondoltam én balga hogy hasonló értékeket kapok, de nem lett igazam.
A picuri egyáltalán nem volt együttműködő, ilyet még nem láttam. A kis izgága folyton rugdosott, forgott, majdnem csinált nekünk egy hátraszaltót is (tuti fiúúúú, kislány nem rendetlenkedik ennyit odabent) de annyira cuki volt, azért jó volt látni hogy milyen kis pörgős, mi lesz itt ha nagyobb lesz, kirúgja a ház oldalát?

Szóval hol is kezdjem, a doki egyáltalán nem volt szimpatikus, semmit sem kommentált, hogy most épp mit láthatunk, mi mennyi....csak mikor kérdeztünk akkor válaszolt. Mázli hogy már ezt előző nap végignéztem, így tudtam kb. mikor mit csinál. Először a nyaki redőt mérte, de hogyan??? Túl nyúlt a kurzor az érintett területen, ráadásul nem merőlegesen, hanem ferdén mérte. Persze amit kaptunk fotót, olyan miniatűr, hogy alig látszik valami, de ott a nagy plazma tv-n egyből kiszúrta a matek tanár sasszemem. Tehát a tegnapi 1,4 mm mára 2,2 mm-es lett. Na nekem se kellett több elolvastam a fetalmedicine kézikönyvet (https://fetalmedicine.com/synced/fmf/FMF-hungarian.pdf ) ebből vizsgázik minden doki, évente kell nekik megújítani (ezt többször hangoztatta) és vonalzót ragadtam.
Zölddel áthúztam a doki kijelölését, pirossal meg behúztam úgy ahogy szerintem a leírtak alapján mérnie kellett volna. És láss csodát, 1,4 mm jött ki, pont annyi amennyit az sztk-s hölgy mért. És a kölykök még kérdezik a suliban mire jó az egyenes arányosság mire fogom én ezt használni. Hát pl. erre....

CRL: Na ez a másik kedvencem, a magzatom összement másfél nap alatt. Neki 55,77 mm jött ki, 36 órája meg 58 volt. Nem akartam nagyon okoskodni, de szóvá tettem hogy ugyan ne akkor mérjen már mikor a fejét előre hajtja, úgy össze volt kucorodva a gyerek hogy nem csodálom ezt az értéket.
Mellesleg a leletre 55 mm-t írt, a kerekítés szabályaival nincs tisztába a diplomás doki.
Még a fej átmérőjén is kiakadtam, ezt már nem is centiztem le, mert csak felbosszantom magam az ablakon kidobott pénz miatt. Látjátok a kijelölést? A végét elvitte a cica....
 Többször mondta hogy mindenből a legnagyobb méretet kell alapul venni, érdekes mert a leleten 20 mm szerepel a fejátmérőnél, itt meg a helytelen kijelöléssel is 21,5 mm.

Annyira bosszant mikor valaki direkt arra játszik, hogy amellett hogy durung, mindent félre mér, mintha csak arra menne ki a játék hogy a végén besz@rassa a páciensét és további vizsgálatokra költse el a pénzét.
A végén természetesen mikor a kezembe nyomta hogy 1:208 lett eddig a Down kór kockázatom, ami jó magas, ezért ha a véreredménnyel nem javulna és 1:1000 közé esik majd, mindenképp menjek Prenára... Valahogy számítottam rá hogy kibújik a szög a zsákból. Mi vagyok én, fejős tehén?
Egyébként ezt a 1:208-at sem értem, 33 éves vagyok (1:570 a háttér kockázat) hogy lett belőle több mint a duplája?
Szóval most itt tartunk, várom a béta hcg-t meg a PAPP-A-t, aztán lesz ami lesz.
És még ami dühített, hogy illedelmesen megkértem nézzük már meg hogy mi van a lába között.... azt  választ kaptuk hogy ilyenkor még nem lehet látni. Persze rátrompfoltam, hogy de bizony több ismerősömnek is Ön határozta meg pont a 12. heti uh-n. Erre azt mondja 50-50%, de meg se nézte, rá se nagyított, a 4D-s ultrahang fejet meg elő se vette..... Gonosz vénember, kiakadtam nagyon.

Ettől eltekintve minden rendben a picivel, a köldökzsinór méretei rendben vannak , 3 ér van benne. A szívecskéjének is meg van mind a 4 ürege, zártak a csigolyái, mindene jól működik. Kb. ugyanazokat írta le ő is.

1. genetikai uh

Beléptünk a 2. trimeszterbe, szerencsére a tüneteim már kezdenek kimúlni. Persze az éjszakai pisilés sorozat még mindig meg van. Sajnos a pocakom inkább elhízásra emlékeztet mint hogy kismama lennék, mert még nem úgy gömbölyödik ahogy kellene, a gatyókat már be se tudom gombolni. De eljön mindennek az ideje, nem igaz?

Ma voltam az sztk-s 12. heti ultrahangon, nem bírtam a fenekemen megülni és elmentem. Igaz holnap lesz az igazi, fizetős 4D-s kombinált teszt amire G is el tud majd jönni.
Szóval eszem ágában sem volt kihagyni a mait :)
A tények röviden:
Minden rendben van, orrcsont látható, CRL: 58 mm, nyaki redő 1,4 mm, fejátmérő 21 mm. Húgyhólyag, gyomor telítődik, minden csontja, végtagja szabályos :) a méhlepény a mellső falon tapadt meg, röviden ennyi. 12+3-nak mérte a gép.